Bár sokan azt hiszik: a sörbet a jól ismert szeszes ital, a sör valamilyen fajtája, ez nem igaz. A két italfélét legfeljebb az köti össze, hogy olykor mindkettő kapcsolatba kerülhet a mézzel. Ez azonban kevés ahhoz, hogy valóban közük is legyen egymáshoz: a sörbet és a sör egymástól merőben eltérő italok.
Honnan ismerjük a sörbet nevét?
A „sörbet” szót elsősorban Arany János Szondy két apródja című balladájából ismerjük, amelyben érdekes módon minkét alakja előfordul. (A vers részletes elemzését elolvashatod itt.) Először a közismertebb „sörbet” szóval találkozunk a szövegben:
...S hogy feljöve Márton, az oroszi pap,
Kevély üzenettel a bősz Ali küldte:
Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!
Meg nem marad itt anyaszülte.
„Szép úrfiak! immár e puszta halom,
E kopja tövén nincs mér’ zengeni többet:
Jertek velem, ott lenn áll nagy vigalom,
Odalenn vár mézizü sörbet.”
Majd a következőkben a régiesebb alakját látjuk, amelynek mindkét magánhangzója magas hangrendű:
Mondjad neki, Márton, im ezt felelem:
Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi,
Jézusa kezében kész a kegyelem:
Egyenest oda fog folyamodni.
„Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs,
Mit csak terem a nagy szultán birodalma,
Jó illatú fűszer, és drága kenőcs...
Ali győzelem-ünnepe van ma!”
Emellett több, a török hódoltságról szóló regényben is előfordul a szó, ami egyértelműen jelzi, hogy ez az ital a törökök révén vált nálunk ismertté. De mi is az a sörbet?
Nemcsak gyümölcs: olykor zöldség vagy virág is lehet az alap
A sörbet gyümölcsökből készített, mézzel vagy cukorral ízesített, jeges édesség, amelyhez olykor kevés alkoholt is kevernek, továbbá zöldfűszerekkel (mentával, bazsalikommal) és virágszirmokkal is gazdagítják. Általában az étkezések végén, desszertként szolgálják fel, de gyomornyugtatóként is isszák két főfogás között. Valószínűleg a 13-dik századi Kínából terjedt el, a neve azonban perzsa, illetve oszmán-török eredetű. (A kiindulópont az „italféle” jelentésű, arab „surbát” szó volt.) Lényegében tehát egy gyümölcsszirupról van szó, amelyet nyugodtan tekinthetünk a gyümölcs alapú üdítő italok, illetve jégkásák ősének is.
|
| Van olyan sörbet, amely rózsaszirommal készül. De sárgarépából készülhet a jeges üdítő is. (Kép forrása) |
A sörbet ananászból, barackból, citromból, narancsból, dinnyéből, eperből, erdei gyümölcsökből, málnából, meggyből, szederből stb. egyaránt készülhet, és ami állandó benne, az a jégdara. A szirupnak minimum 25 százalékban kell gyümölcsöt tartalmaznia, kivéve, ha citrusfélék adják az alapot, mert ebben az esetben az optimális arány a 15 százalék. Idővel olyan különlegességek is megjelentek a receptek között, mint amilyen például a sárgarépából vagy a rózsa virágából készült szirup.
Mivel alkoholmentes, mégis erős hatású ital, az alkoholt tiltó iszlám világban hosszú időn át a legnépszerűbb üdítőt jelentette. Elfogadottságát az is jelzi, hogy például az Ottomán Birodalomban az uralkodók orvosai és gyógyszerészei ügyeltek rá, hogy a palotában felszolgált sörbetekhez a legjobb minőségű gyümölcsöket és fűszereket használják fel. Az italt hosszú időn át rendszeresen árulták az utcákon. Készítőinek és árusainak şerbetçi volt a nevük. Az árusok később Indiában, majd Nyugat-Európában is egyre gyakrabban voltak jelen az utcákon. A jellegzetes sörbetes hordókat a hátukon vitték. (A sörbet történetéről és a többi italfélére gyakorolt hatásáról részletesen olvashatunk Csíki Sándor cikkében.)
Mint mindebből kiderül: a sörbet mind az alapanyagait, mind az elkészítése módját illetően alapvetően eltér a sörtől, amely a Magyar Élelmiszerkönyv megfogalmazása szerint malátából és adalékanyagokból vízzel cefrézett, komlóval, illetve egyéb, engedélyezett anyagokkal ízesített, sörélesztővel erjesztett, széndioxidban dús, általában alkoholtartalmú ital.
A már említett mézsör meglehetősen kilóg a sorból, hiszen a többitől eltérő alapanyagból és másféle technológiával is készül. Ennél első lépésként a mézet összekeverik vízzel és gabonacefrével, majd az így létrejött folyadékot hagyják érni. Az érlelés után a cefrét elválasztják a méztől. A mézsör alkoholtartalma 8-17%, kivéve, ha szőlőből vagy gabonából készült szeszesitalokkal dúsítják.
A sörbet és a puncs rokonsága
A sörbet egyik „oldalági” leszármazottja a puncs, amelynek története ugyan Indiából indult, de végül a régi Anglia étkezési kultúrájával fonódott össze. A neve is a szanszkrit alapú angol punch szó alapján terjedt el a világban. A puncs ugyancsak gyümölcslevekből készül, amelyekhez azonban borokat, rumot vagy likőrt is hozzákevernek, majd ezt a keveréket cukorral, citrommal, likőrrel, esetleg tojással és fűszerekkel dúsítják.
|
| A puncsok közt is akadnak kivételek. Ilyen a gránátalmából készült puncs is, amely anélkül frissít, hogy egy csepp alkoholt is tartalmazna. (Kép forrása) |
A puncsba tehát már belekerült az alkohol, ráadásul nem jéghidegen, hanem tűzforrón tálalják. Így a téli társasági együttléteknél inkább ez válhat a főszereplővé, míg a sörbetek mai, „egyenes ági” leszármazottjait, a gyümölcsös jégkásákat inkább nyáron isszák az emberek.
A puncs nagy hátránya, hogy bármennyire is alacsonyabb az alkoholtartalma a palackozott italoknál, ugyanúgy csökkentheti a koncentrálóképességet és lassíthatja a reflexeket, ezért aki puncsot ivott, annak már tilos vezetnie. A sörbettel azonban nincs ilyen gond. Ennek a hűsítő hatásán kívül még az is nagy előnye, hogy bármennyit is iszik belőle valaki, utána nyugodtan beülhet a volán mögé.
Lévai Júlia