A régészek már hosszú évek óta sikerrel dolgoztak, és rá is akadtak egyebek közt Hatsepszut völgytemplomára, majd Mentuhotep, Neb-hepet, I. Amenhotep, Hatsepszut, IV. Thotmesz és a 18-dik dinasztia királynéinak sírjára. Emellett számos magánsírt is feltártak. És bár biztosak voltak benne, hogy Tutanhamont is itt temették el, jó ideig sehogy sem tudtak ráakadni a sírkamrájára.
| Nem csoda, hogy a régészek csak nagysokára akadtak rá Tutanhamon sírjára, hiszen az egy félreeső helyen és egy befalazott ajtó mögött rejtőzött, úgy, hogy a mibenlétére kívülről semmi nem utalt. Azóta viszont ez a sírkamra lett a világ egyik leghíresebb nyughelye. (Fotó) |
Mígnem Carter egy munkatársa, egy igencsak félreeső helyen meglátott egy tizenhat fokból álló lépcsőt, amely egy bevakolt ajtóhoz vezetett. Mind kiderült, ezt kellett szabaddá tenniük ahhoz, hogy megtalálják a keresett nyughelyet. (Az ásatások történetéről részletesen itt és itt olvashatsz.)
Mi mindennel okozott meglepetést Tutanhamon sírkamrája?
Tutanhamon fáraót i.e. 1323-ban temették el, tehát 3275 évvel azelőtt, hogy Carter belépett a sírhelyére, amely több kamrából állt, ám szokatlan módon jóval kisebb területű volt, mint a többi fáraóé. Ennek az lehetett az oka, hogy Tutanhamont váratlanul érhette a halál (több magyarázat szerint az sincs kizárva, hogy megölték), és így olyan sírhelyet kellett felhasználniuk az elétemetéséhez, amelyet esetleg eredetileg másnak szántak, vagy amelynek kiépítésére a megszokottnál kevesebb idő jutott.
Ugyanakkor ebben a kisebb térben több mint ötezer tárgyat találtak a kutatók. Ezek közt ládák, bútorok, személyes használati eszközök ugyanúgy voltak, mint élelmiszerek, amelyeket abban a korban szintén minden fáraó számára biztosítottak, hogy semmit se kelljen nélkülözniük a túlvilági útjaik során. A hitük szerint ugyanis haláluk után a fáraók ugyanazt az életvitelt folytatták, mint életükben.
| Az élelmiszerek mellé a sírkamrába még több olyan tárgyat is betettek, amelyet a fáraó a hétköznapi életében használt. Az egyik ilyen különleges darab egy könnyű és hordozható szék, amelyet bátran nevezhetünk a mai camping-székek elődjének. A különbség csupán annyi, hogy az ő ülőalkalmatosságának lábait kacsafej-formájúakra faragták, ami manapság nem túl gyakori… (Kép forrása) |
Tutanhamont azonban szemmel láthatóan jóval gazdagabb „pakkal” látták el, mint a többieket. Hogy miért, arra nem könnyű választ adni, de talán az is belejátszhatott, hogy a még gyerekként trónra került fáraó fiatalon halt meg, és kísérői talán úgy gondolták, egy fiatalnak odaát is több táplálékra van szüksége. Külön érdekesség, hogy a sírkamrában több mézzel teli bödön is volt, amelyeket kinyitva megdöbbenve tapasztalták, hogy a bennük lévő méz még mindig ehető. Vagyis több mint háromezer év alatt mit sem veszített a minőségéből.
Az eseményről a Mézerdő Méhészet nevű portál is beszámolt. Itt a következőkkel magyarázták, hogy általában is miért nem romlik meg a méz:
– először is már a nagyon alacsony víztartalmából is következik, hogy a baktériumok nem tudnak benne elszaporodni;
– emellett a méz kiemelkedően magas cukortartalma ozmotikusan kiszárítja a mikrobákat;
– és végül mert a méhek glükóz-oxidáz enzimjében termelődő hidrogén-peroxid természetes baktériumölő hatással rendelkezik.
Ha tehát a mézet megfelelő módon tárolják (alacsony páratartalmú környezetben, hűvös helyen és zárt, a fényt nem áteresztő edényben), akkor igen hosszú ideig épségben eltartható.
| Tutanhamon egyik ékszere a sólyom formájú vagy fejű Hóruszt mintázza, és nem véletlenül. Hórusz az egyik legfontosabb egyiptomi isten: egyszerre az égbolt és a harc istene, a nálunk is jól ismert Ozirisz és Ízisz fia. Sólyomként vagy embertesttel és sólyomfejjel is ábrázolták. A fáraók magukat is Hórusznak nevezték, az ő földi megtestesítőinek gondolták magukat, és hatalmukat is erre alapozták. Izgalmas élettörténetéről itt olvashatsz. (Fotó) |
Egyiptomban egészen biztosan kitapasztalták, és jól tudták, hogyan kell tárolni a mézet, hiszen ott ez a termék már az ókorban is szerves része volt a kultúrájuknak. Túl azon, hogy önmagában is szívesen fogyasztották, mézkenyeret, mézsört és mézbort is készítettek belőle, sőt a zúzódás okozta vagy az ízületi fájdalmak kezelésére szánt kenőcsök alapanyagául is felhasználták. Mindettől annyira megbecsült, értékes anyag is volt náluk a méz, hogy például az i.e. 12. században uralkodó III. Ramszesz fáraó 15 tonna mézet ajánlott fel a Nílus istenének, Hápinak.
Mindezek mögött Mezopotámia sem maradt le. Ott már az i.e. VI. évezredből is találtak a régészek olyan kaptárokat, amelyeket emberek készítettek. Ugyanígy az ókori zsidóknál és keresztényeknél is nagy becsben állt a méz, amelyet hamarosan szimbolikus jelentéssel is emlegettek. A Bibliában igen sokszor találkozunk vele átvitt értelemben, és itt már határozottan olyasmit jelöl, ami az élet pozitív jelenségeihez tartozik. Így például az Ószövetségben Mózes egy tejjel-mézzel folyó országba (Kánaánba) vezette népét.
Később pedig, a középkorban annyira megbecsült anyaggá vált a méz, hogy például Egyiptomban az ára a sóéval vetekedett, olyannyira, hogy több helyen is mézben szedték be az adót. Egyúttal az egyik legfontosabb kereskedelmi cikknek számított. Amikor pedig a kereskedők létrehozták a céheket, természetesen a méhészeknek és mézbegyűjtőknek is volt külön céhük. Ennek tagjai vámmentességet élveztek, és külön bíróság előtt feleltek a jogszerű működésükért. (Forrás)
Hogy maradhattak meg több ezer éven át az egyéb élelmek is?
A méz mellé további növényi és állati eredetű élelmet is elhelyeztek útravalóul szintén gondos csomagolásban. Így a régészek búzát, árpát, fügét, magozott datolyát, dinnyét, szőlőt és különféle kenyereket is találtak a finom szövésű kosarakban, amelyekből legalább százat kellett végignézniük ahhoz, hogy felmérhessék, mi mindennel látták el a kortársai a fiatalon elhunyt fáraót. Ezek mellett gondosan felcímkézett, borral teli edényeket is találtak, amelyeken a feliratok azt rögzítették, hogy melyik ital melyik szőlőültetvény terméséből, és a fáraó uralkodásának melyik évében készült. Ez pedig igencsak kifinomult kultúrára vall.
A legmeglepőbb azonban az volt, hogy a készletbe húsok is bekerültek, amelyeket szintén gondosan tartósítottak, pontosabban mumifikáltak. A levágott marhák, kacsák, libák, csirkék és egyéb szárnyasok (például galambok) húsával ugyanis hasonlóképp jártak el, mint az emberi tetemekkel: először sóban szárították ki, majd gyantafélékkel (többnyire pisztáciagyantával) és az emberi mumifikálásban is használt kötöző segítségével ugyanúgy bepólyázták ezeket, ahogy az emberi múmiákkal is tették.
A sertések, bárányok és halak húsa csak azért maradt ki a sorból, mert abban a korban ezek a gyakoriságuk miatt nem számítottak értékes, az előkelő életmódhoz illő állatoknak. (Forrás)
Az 1922-es felfedezés így végül nemcsak attól vált jelentőssé, hogy ennek megnyitásával a 18-dik dinasztia összes fáraójának sírját sikerült feltárni, hanem attól is, hogy ezzel a legjobb állapotban megmaradt és a leggazdagabb leletanyaggal rendelkező fáraósírt sikerült bemutatni. Sőt, még további évszázadokra konzerválni is a ma és később élők számára. Az utókor tagjai pedig ennek láttán azt is átélhetik, hogy a nem túl szerencsés sorsú fáraó ezáltal talán mégis csak kaphat egy kis elégtételt. Hiszen nélküle sokkal kevesebbet tudnánk arról a különlegesen érzékeny, fantáziadús és kifinomult kultúráról, amely az ő korának világát jellemezte.
Lévai Júlia
Babilon Kiadó webáruház – Mi MiCSODA, LOGICO, Mágikus állatok iskolája, babakönyvek, ismeretterjesztők és regények gyerekeknek. Kiadói kedvezmények.