A helyzetben perdöntő szerepet játszott, hogy a Monarchia tagjaiként mindannyian vesztesekként kerültek ki a háborúból: az ezt lezáró béketárgyalások során sem a győztesektől, sem egymástól nemigen számíthattak együttérzésre vagy méltányosságra.
Mit hoztak a határviták a háború végén?
Hogy mégis stabilizálják a helyzetüket, a háború utolsó napjaiban minden egyes országban sorra alakultak nemzeti bizottságok, illetve tanácsok, amelyek azon dolgoztak, hogy mielőbb létrehozzák a maguk önálló államait. Elsőként Csehszlovákia megalakulását jelentették be. Ez Prágában történt 1918. október 28-án, amivel végképp eldőlt az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának kérdése.
A végleges határokat azonban majd csak a hosszadalmas nemzetközi egyeztetésekkel fogják eldönteni. Ezt szolgálta a párizsi (versailles-i) békekonferencia, amelyen 1919. január 18-án kezdődtek meg a tárgyalások, és amelyet majd 1920. június negyedikén zárnak le a Nagy-Trianon palotában egy meglehetősen sok gondot, konfliktust okozó diktátummal. (Részletesen erről itt olvashatsz.)
Mielőtt azonban idáig eljutottak, a határokról zajló viták részletei természetesen már az első üléseiktől kezdve rendszeresen kiszivárogtak, és folyamatosan izgalomban tartották az érintett országok lakosságát. Köztük Magyarországét is, amelynek területére többször és több felől is betörtek hadseregükkel csehszlovák, szerb és román területkövetelők. Velük az akkori kormányfő, Károlyi Mihály úgy próbált egyezséget kötni, hogy a csapatok kivonása fejében a nemzeti autonómiájuk biztosítását ígérte nekik. (Ez akkor egyedül a ruszin többségű, kárpátaljai Ruszka Krajna esetében járt eredménnyel, de később ez is kudarcba fulladt.) A tárgyalásokról kiszivárgott információk hatására azonban különféle mozgolódások, akciók indultak meg, nem egyszer azzal a céllal, hogy ha bármilyen kis területen is, de az érdekeltek egy teljesen új államot hozzanak létre.
Így állt elő az a szokatlan helyzet, hogy Magyarországon, illetve annak határvidékein a versailles-i béketárgyalások idején több, kisebb állam is megalakult. Ezek azonban végül a legkülönfélébb okok miatt csak rövid életűek lehettek. Ugyanakkor a maguk sajátos történeteivel mind rá tudnak világítani az akkori helyzet egy-egy jellemző vonására. (Forrás)
Az ekkor létrejött kisebb államok a következők voltak: Bánáti Köztársaság, Hiénc Köztársaság, Vendvidéki Köztársaság, Szlovák Tanácsköztársaság, Baranya-bajai Szerb-Magyar Köztársaság és Lajtabánság.
Nézzük egyenként őket:
| Így ékelődött be a Bánáti Köztársaság a többi ország közé. (Kép forrása) |
1. Bánáti Köztársaság, a wilsoni eszme egy rövidéletű példája (1918. november 1-19.)
Elsőként a korabeli Magyarország legszínesebb etnikumú régiójában, a Bánát (más néven: Bánság) területén jött létre egy kisebb önálló köztársaság, az ott már stabilan megalakult Magyarország és a Szlovén–Horvát–Szerb Állam között. (A Szlovén–Horvát–Szerb Állam a későbbi Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia előde volt.)
A Bánátban magyarok, szerbek, románok, németek és számos kisebb nemzetiség tagjai laktak, amiért is a tárgyalások során Magyarország mellett a háborúban győztes Szerbia és Románia is igényt tartott a területére. A térségben keletkező feszültségeket tehát a nemzetiségi megoszlások mellett a stabil államok eltérő erőviszonyai is erősen meghatározták.
A magyar kormányfő, Károlyi Mihály itt is a széles körű autonómia ígéretével igyekezett Magyarország oldalára állítani a nemzetiségeket, amiben ezúttal egy Temesvár központú, erőteljes civil mozgalom is a segítségére volt.
Ennek élén egy zsidó származású, magyar-román identitású ügyvéd és újságíró, Róth Ottó állt. Ő gyakran hivatkozott Woodrow Wilson USA-elnök pontjaira, amelyek vezérgondolata, hogy minden, önmagát egységesnek tekintő népnek joga van a teljes körű önrendelkezésre, vagyis a politikai függetlensége és területi sérthetetlensége biztosítására. Ami pedig a nemzetek összefogása révén valósítható meg, a legjobban. (Erről itt olvashatsz.)
Ő tehát ennek szellemében vett részt abban a mozgalomban, amelynek legfőbb célja a terület önállóságának, autonómiájának megőrzése volt, a szomszédos államok táplálta nacionalizmusokkal szemben, miközben a világháborús vereség okozta, belső gondok felszámolását is ugyanilyen fontos feladatuknak tekintették. Emellett a részükről (nem minden ok nélkül) veszélyesnek ítélt, francia megszálló sereggel szemben is erőt akartak mutatni. A háború után, 1918 és 1920 között Magyarországon ugyanis francia egységek is részt vettek az antant képviseletében a hadsereg leszerelésében és a területek átvételében.
Károlyi ígéreteire alapozva Róth létrehozta az ún. Bánáti Néptanácsot, amelynek hátterével 1918. október 31-én Temesvárott kikiáltották a Bánáti Köztársaságot. Az új állam kormánya pedig maga a Néptanács lett. (Forrás) A köztársaságot Bartha Albert ezredes vezetésével a helyi katonaság és polgárőrség is támogatta, valamint a Károlyi-kormány is elismerte.
Ugyanakkor a szerb lakosság döntő része nem fogadta el az új szerveződést. Az általuk Temesvárott létrehozott Szerb Nemzeti Tanács, majd az Újvidéken megalapított Szerb Nemzeti Bizottság hamar erős ellenfélévé vált a köztársaságnak, különösen, amikor a bunyevác kisebbséggel közösen létrehozott, zombori Bunyevác-Szerb Nemzeti tanács is az ellenzők oldalára állt. Róth-nak azonban ez utóbbit sikerült úgy befolyásolnia, hogy a szervezetből kiváló bunyevácokkal egy, a köztársaságot támogató blokkot hozott létre.
Ez azonban novembertől már kevésnek bizonyult, mert ekkorra az antantot képviselő szerb és francia csapatok behatoltak a bánáti és a bácskai területekre, s az ő katonai erejükkel az új állam gyengén fölszerelt hadserege nem tudott érdemben szembeszállni. Különösen, hogy a francia csapatokat a szerb lakosság is aktívan segítette.
Így a francia egységek végül elfoglalták Temesvárt, és ez egyúttal az új állam halálát is jelentette. Végül pedig november 25-dikén a Nemzeti Tanács is kimondta a terület egyesülését Szerbiával. A szerb állam azonban végül a trianoni szerződés lezárásakor mégsem vált a Bánát kizárólagos birtokosává. A román kormánnyal való konfliktusuk ugyanis annyira veszélyessé vált, hogy a versailles-i bizottság nem kockáztatta egy háború kitörését. Ezért a Bánátot úgy osztotta fel, hogy a nagyobbik, keleti része Romániához, egy kisebbik, nyugati része Szerbiához került, és egy még kisebb, északi része Magyarországé maradt.
A Bánáti Köztársaság egykori vezetőjét, Róth Ottót 1920-ban (már a Horthy-korszak idején) hamis vádakkal letartóztatták, ám miután egy jogász bebizonyította ezek valótlanságát, szabadon engedték. És bár egy ideig még ismét zaklatásoknak volt kitéve, ám mivel ekkor megígérte, hogy távol tartja magát a politikától, ezután már békén hagyták, és visszatérhetett a polgári foglalkozásához: ügyvédként dolgozott tovább.
2. Hiénc Köztársaság, egy két napig fennálló állam (1918. december 6-8.)
A Monarchiától elsőként a mai Ausztria közvetlen elődje vált ki, amelyet akkor egy ideig Német-ausztriai Köztársaságnak (németül: Republik Deutschösterreich) hívtak. Mivel azonban az 1919-es békeszerződés után a Szövetségesek megtiltották az egyesülést a Német Birodalommal, az állam nevéből törölni kellett a „német” szót, és így lett a végleges neve Ausztria.
Gondot okozott azonban, hogy a Nyugat-Magyarország határvidékén élőknek eltérőek voltak a szándékaik: voltak, akik Ausztriához akartak csatlakozni, mások viszont Magyarországon maradtak volna. A Sopron- és Vas megyében élő, német anyanyelvű és kettős identitású lakosok egy része az elszakadás mellett állt, és ezt az osztrák szociáldemokraták is támogatták. Olyannyira, hogy az átpártolás mellett agitáló ügynököket is szép számmal küldtek át Magyarországra.
Így végül az egész mozgalmat egy Hans Suchard nevű, osztrák származású, de magyar állampolgárságú szociáldemokrata politikus vezette. Ő szorgalmazta azt is, hogy a népcsoport a speciális elnevezésével, a hiénc, illetve heanc névvel váljék államalapító néppé. A Soprontól délre lakó, gyakran horvátokkal is keveredő bajor eredetű csoportok ugyanis valóban ezt a nevet is használták önmagukra. (Egyébként közülük származott a később magyar identitást valló zeneszerző, Liszt Ferenc is.)
A Suchard vezette csoport 1918. november 22-én kihirdette, majd december 6-dikán, Nagymartonban ki is kiáltotta új államot, amelynek a Hiénc Köztársaság nevet adták. Ez azonban végül csupán két napig állt fenn.
Egyrészt azért, mert a települések többségének igencsak vegyes lakossága közül alig akadt támogatója az államnak. Másrészt mert az akció az ausztriai ügynökök jelenlétének köszönhetően egyre határozottabban a magyar állam ellen szervezett puccsnak látszott. Ezért a magyar rendfenntartó erők akcióba léptek: a helyi hivatalnokok megszakították a telefon- és távíró-összeköttetést, majd értesítették soproni magyar hatóságokat a szervezkedésről. Mindezek nyomán a következő napon magyar páncélvonat érkezett a helyszínre egy géppuskás szakasszal, valamint soproni önkéntesekkel megerősítve. A puccs szervezői végül megadták magukat, miáltal az államuk is összeomlott. (Forrás itt és itt.)
Így vált a Hiénc Köztársaság végül a korszak legrövidebb ideig fennálló államává. Szervezőit a bíróságon elítélték, Hans Suchardot pedig hazaárulásért halálra ítélték. Az ítéleteket azonban végül nem hajtották végre, mert a Károlyi-kormánytól kegyelmet kaptak. Az ügy lezárásaképpen pedig az ún. VI. néptörvényben a nyugat-magyarországi németeknek autonóm jogterületet biztosítottak.
Folytatjuk!
Lévai Júlia
Babilon Kiadó webáruház – Mi MiCSODA, LOGICO, Mágikus állatok iskolája, babakönyvek, ismeretterjesztők és regények gyerekeknek. Kiadói kedvezmények.