A tudós az i.e. 5-dik században Dél-Itáliába költözött, ahol egyre követték az általa alapított szellemi iskolát, és mivel így Püthagorasz befolyása egyre nőtt a helyi ügyekben és politikában. Ezt sokan nem nézték jó szemmel. A tudós és követői politikai harcokba, majd egyre inkább valódi összecsapásokba keveredtek.
| A lóbab virágai édeskés illatot bocsátanak ki, amely nemcsak a méhféléket, de sokféle megporzót a növényhez vonz. Egyes embereknél azonban ez a fajta illat akár nagyon súlyos, a nyálkahártyák vészes ödémájával (felduzzadásával) járó, fulladáshoz vezető allergiát is okozhat. (Fotó: Paul Dixon, CC BY-SA 2.0) |
Egy ilyen alkalommal Püthagorasz az üldözői elől menekült, ám a közelben nem tudott volna máshol elrejtőzni, csak egy lóbab-földön. A legenda szerint Püthagorasz azonban annyira viszolygott ettől a növénytől, hogy inkább hagyta magát lekaszabolni, semmint hogy szorosabb közelségbe kerüljön a lóbabbal. Tegyük hozzá, hogy ezzel a viszolygásával a maga korában korántsem volt egyedül.
Mi volt a baj a lóbabbal?
Ahogy a világ igen sok részén, úgy a Mediterráneumban is sokféle bab termett a földeken. Ezek többsége – mint például a zöldbab, a vesebab, a holdbab és a lóbab – már az ókorban is megszokott étel volt. A jellegzetes formájú és színű lóbabbal azonban több helyen is kivételt tettek, és egy idő után széles körben egyetértettek abban, hogy ezt a növényt jobb elkerülni.
Először az egyiptomiak kezdtek ferde szemmel nézni a lóbabra. A történetíró Hérodotosz például arról számolt be, hogy az egyiptomiak egyáltalán nem termesztettek babot. Ez egyébként nem volt egészen igaz, hiszen a későbbi régészeti kutatások során kiderült, hogy az áldozati tálakba igen gyakran kerültek babszemek, de tény, hogy az idegenkedés már az egyiptomi életfilozófiában megjelent.
Az életrajzírói szerint, Püthagorasz Egyiptomban és Babilóniában tanulmányozta az ottani eszmerendszereket, mielőtt Dél-Itáliában megalapította volna közösségét. Ő tehát minden bizonnyal itt mélyítette el a növény elutasításának gondolatát. Itt ugyanis azt találhatta, hogy az egyiptomi vallásfilozófia a lóbabot a halállal hozza kapcsolatba.
Erről részletesebben Plinius írt, aki szerint a babszemek hússzerű kinézete miatt érezték úgy a régiek, hogy azok halott lelkeket tartalmaznak. (Amit, nem mellesleg, az is megerősíthetett, hogy babfogyasztás után szelesebbek az emberek. A távozó bélgáz pedig formailag összehozható a lengedező lelkek képzetével.) Másrészt pedig a bab fekete foltos virágát és üreges szárát összekapcsolták is Hádésszal, az alvilág istenével, azt vizionálva, hogy a bab szára egyfajta létrát biztosít az elhunyt lelkek számára az alvilág felé.
| A képen Püthagorasz mellszobrának egy római másolatát látjuk. Ezen a tudós mélyen elgondolkodva néz a világra. A szobor készítője hűen igazodott ahhoz a képhez, amely az i. e. 570-ben született és i.e. 495-ben elhunyt tudósról élt az emberek fejében, tehát ahhoz, hogy a nagy tudós valóban egyszerre volt matematikus, filozófus és misztikus, aki mindezek mellett még az orvostudomány, a zene és a csillagászat terén is elmélyült ismeretekkel rendelkezett. (Életéről részletesen itt olvashatsz) |
Később, a Római Birodalomban Jupiter papjai nem érinthették meg a növényt, sőt ki sem mondhatták a nevét, mert azzal a halál és a pusztulás képét hívták volna elő.
Mindezek alapján sokan a reinkarnációval is összekötötték a lóbabot, mások pedig egyenesen kannibalizmust láttak az elfogyasztásukban. (Hiszen aki úgymond halott lelkeket rágcsál, az egyúttal a halottakat is eszi.)
Arisztotelész pedig a növény gumószerű formájára figyelt fel. Szerinte a babbal szemben táplált, széleskörű ellenérzést az is okozhatta, hogy annak alakja az univerzumot jelképezte az emberek számára, akik attól félte, hogy megharagudnának rájuk az istenek, ha ezek után lóbabot főznének és ennének. Arisztotelész a püthagoreusokkal kapcsolatban pedig úgy vélte, hogy a babbal szembeni ellenérzéseik a demokráciával szembeni ellenérzéseik kifejeződése. Ahol ugyanis nem állt elég színes kavics vagy cserép a rendelkezésükre, ott a polgárok színes babokkal szavaztak. Ám mivel Püthagorasz közismerten annak pártján állt, hogy inkább kevesebb ember vagy egy türannosz döntsön a városállamok sorsáról, a filozófus azt feltételezte, hogy a híveinél a babok kizárása egyszersmind a cserépszavazás ellenzését is jelenti.
Mindezek ellenére természetesen görögök sokasága ette nap mint nap az ízletes és ráadásul igen tápláló növényt, a püthagoreusokat pedig kinevették ellenérzéseikért. Akiket azonban lóbab-ellenességükben semmi sem tudott megingatni. (Forrás)
Mi köze volt mindennek a püthagoreusok életmódjához is?
Püthagorasz és a körülötte kialakult csoport tagjai alkották az első, látványosan vegetáriánus közösséget. Ők azonban nem egyszerűen vegetáriánusok voltak, hanem a babot is kizárták az étrendjükből.
A püthagoreusok olyan vallási testvériséget alkottak, amelyben egyszerre volt jelen a világ jelenségeit az ésszerűség, a ráció alapján vizsgáló, rendszerező elmélet, és egyfajta, kifejezetten a lélekre irányított szubjektivizmus. Így például az általuk megfogalmazott és terjesztett tanok közt már ekkor ott volt a lélekvándorlás elképzelése; annak elmélete, hogy a matematika minden filozófiai tudás kulcsát tartalmazza, továbbá az is, hogy az erény voltaképpen a lélek tökéletes harmóniája, amely mindenkiben fejleszthető. Mindezek egész Magna Graeciában elterjedtek, Püthagoraszról pedig mindenképp elmondható, hogy az örökérvényű matematikai képletei mellett egy olyan életfilozófiai hagyományt is az utódaira hagyott, amelynek a halála után több mint 100-200 évvel is voltak követői. (Részletesen a püthagoreusokról itt olvashatsz.)
Mit árult el Diogenész megjegyzése? Mindezeknek egy igen fontos vonatkozását a görög filozófus, Diogenész egy árulkodó megjegyzése világította meg a legélesebben. Ő ugyanis arról írt, hogy a lóbab túlzott mértékű fogyasztása sokaknál „őszinte zavarodottságot” – értsd: belülről jövő, tehát nem megjátszott, hanem biológiailag megalapozott – viselkedési keszekuszaságot okozhat. Vagyis a növény nem pusztán az ezt-azt szimbolizáló formái révén, hanem valóban, ételként, az emberi szervezetbe bejutó anyagként is „csinál valamit”, amitől az emberek megbetegedhetnek vagy szinte meg is zavarodhatnak. Ám mivel akkor mindezek tényszerű feltárásához, az összefüggések pontos, tudományos felméréséhez még nem voltak megfelelő eszközök, ezért ebben majd csak a huszadik század tudósai láthattak tisztán.
Mi derült ki később?
A biokémia feltárta, hogy a lóbab sokak számára különösen nehezen emészthető növény, a feldolgozásához ugyanis az ún. G6PD enzim (glukóz-6-foszfát-dehidrogenáz) is nélkülözhetetlen. Sokaknál azonban ez ugyanúgy hiányozhat, mint például a tejérzékenyeknél a laktáz-enzim, vagyis a bekerült étel nem tud lebomlani a vékonybélben, és súlyos zavarokat okozhat az emésztőrendszer további szakaszában. Ezt azután a babfélék latin nevéről – „faba”, illetve „fava” – favizmusnak nevezték el, és minden olyan tünetegyüttesnél alkalmazzák, ahol hasonlóak a reakciók.
A lóbabbal szemben táplált fenntartások mögött tehát már az ókorban is az állhatott, hogy sokaknál hiányzott vagy gyengébben termelődött az emésztéséhez szükséges enzim, és ezért a fogyasztása fejfájást, hányingert, köhögést, de akár súlyosabb allergiát, vérszegénységséget vagy sárgaságot, sőt látványos idegrendszeri zavarokat is okozhatott. Ám annak idején arról nem tudhattak, hogy a zavarok okát önmagukban is ugyanúgy megtalálhatják, mint a növényben, így érthető, hogy a lóbab lett a hibás, és a vele kapcsolatos problémákat szimbolikussá növesztették.
Mindenesetre ebből az is kiderül, hogy Püthagorasznak talán minden oka megvolt rá, hogy kerülje a lóbabot. Utólag mi sem tudhatjuk, talán a növény nála is súlyos allergiás rohamot idézett volna elő, akár a szárának vagy virágának érintése révén is. Így azt sem mondhatjuk, hogy egy buta kényszerképzetnek esett áldozatul. Annyit mondhatunk, hogy Püthagorasz biokémiai problémájának megoldásához még hiányoztak a megfelelő tudományos eszközök, ami azonban abban nem akadályozhatta őt meg, hogy a maga tudományágában maradandót alkosson.
Lévai Júlia
Babilon Kiadó webáruház – Mi MiCSODA, LOGICO, Mágikus állatok iskolája, babakönyvek, ismeretterjesztők és regények gyerekeknek. Kiadói kedvezmények.