A tautológia emlegetése annyiban indokolt, hogy a „zsilett” szó mára valóban ezt jelenti. Ám eredetileg egy személy, King Camp Gillette neve volt. Ő volt az, aki a tizenkilencedik század legvégén feltalálta az eldobható borotvapengét, amelyet aztán róla neveztek el.
A „zsilettpenge” kifejezés eredeti jelentése tehát ez volt: „a francia King Camp Gillette üzletemberről elnevezett penge”. Ám a hétköznapokban az emberek nem használnak ilyen hosszú megnevezéseket, ezért az eldobható borotvapengét Gillette-féle pengeként, végül zsilettpengeként emlegették. De ki volt King Camp Gilette, és mi késztette arra, hogy újfajta borotválkozó eszközt vezessen be a borotválkozóeszközök piacára?
Legyen valami, ami kevesebb gondot okoz
Gillette apai ősei francia hugenották (vagyis kálvinisták, protestánsok) voltak. Ők a 16-dik század végén a franciaországi vallásüldözések miatt Angliába menekültek, majd innen 1630-ban Észak-Amerikába költöztek át. King Camp Gillette 1855. január 5-én született a wisconsini Fond du Lacban, a gyerekkorát Chicagóban töltötte. 1871-ben, amikor 16 éves volt, hatalmas tűzvész tört ki a városban, amelynek következményei az ő családját is súlyosan érintették. Anyagi veszteségeik miatt nem tanulhatott tovább: munkát kellett keresnie.
Így lett belőle utazó ügynök, aki vassal és különféle fémekkel kereskedett. Munkája során egyre nagyobb sikereket ért el, és egyre jelentősebb cégeknél dolgozott.
| A több száz éven át használt, különböző fém borotvakések folyamatos gondozást és élezést igényeltek. Emiatt is született meg annak ötlete, hogy ezeket váltsák fel az ezeknél olcsóbb és sem tárolást, sem élezést nem igénylő pengék. (Kép forrása) |
Mind többet tanult a kereskedelemről, és azt is érzékelte, hogy milyen árukat igényelnek a vásárlók. Észrevette, hogy a termékek körének színesedése, a választék növekedése folytán az emberek nemcsak több mindent vásároltak, de könnyebben meg is váltak a tárgyaiktól. Jelentősen megnőtt az olyan holmik iránti kereslet is, amelyek nem igényelnek különösebb gondozást, törődést: néhányszor használják őket, és azután ki lehet dobni. Gilette azon kezdett gondolkodni, vajon mi lehetne az a termék, amely újdonságot is jelent, és amelyből sorozatban lehetne eldobható példányokat gyártani.
Mivel fémárukkal foglalkozott, a fémből készült tárgyak körében gondolkodott. Így jutott eszébe, hogy bár termékei között a borotvakések a legkelendőbbek, de egyúttal ezek okozzák a legtöbb problémát is. Tulajdonosaiknak ezeket legnagyobb gondossággal kellett tisztítaniuk, gondozniuk és folyamatosan élezniük. Az amúgy sem olcsó, kovácsoltvasból készült borotvák tehát minden szempontból sokba kerültek a gazdáiknak.
Épp ideje lenne tehát – gondolhatta Gillette –, hogy a borotválkozó eszközök közt megjelenjen egy olyan modell, amelyet nem kell egyfolytában élezni, mert ha elkopik, egyszerűen ki lehet dobni, és elő lehet venni egy újat. Ehhez persze a borotvakést a lehető legkisebb méretűre kell lekicsinyíteni, és szinte leheletvékony anyagból célszerű legyártani. Ez volt tehát az alapötlet, amelynek megvalósítása azonban korántsem volt könnyű. Például a leheletvékony alapanyagnak nemcsak rozsdamentesnek és rugalmasnak, hanem elég erősnek is kellett lennie ahhoz, hogy könnyedén levágja akár a legkeményebb sörtéket is.
Gillette ekkoriban, az 1890-es években a Crown Cork and Seal Company nevű cégnél dolgozott, ám nem volt sem fizikus, sem a fémek szakértője. Egyedül tehát nem tudta volna minden részletében kidolgozni az általa elképzelt penge gyártását. Ezért a mellette dolgozó és a fémgyártásban jártas gépészt, William Emery Nickersont kérte meg, hogy legyen a partnere az ötlet kidolgozásában.
Nickerson szerepe a technológiában
A gépésznek nagyon tetszett az ötlet, és örömmel betársult a kezdeményezésbe. Ő találta meg, kitartó munkával az elképzelt pengéhez legalkalmasabb acélötvözetet: a szénacélt. Ez egy rendkívül keményre edzett anyag, amely különlegesen vékony élszalag kialakítására is alkalmas. A szénacél, mint a neve is mutatja, egy két elemből – vasból és szénből – álló fémötvözet, amelyben egyéb elemek – mangán, szilikon és réz – csak olyan elenyésző mennyiségben lehetnek benne, hogy a jelenlétük ne befolyásolja az ötvözet tulajdonságait. Ez az ötvözet a lágyságát és alakíthatóságát a vasnak köszönheti, a széntartalma pedig a szilárdságát biztosítja.
| Az 1903-ban bemutatott borotva nemcsak forradalmasította a borotválkozást, de azt az igényességet is megőrizte, amelyet a régebbi késeken is látni: kifejezetten ügyeltek a tervezésekor, hogy a szerszám szép, tetszetős is legyen. (Kép forrása) |
Nickerson mellett még egy másik szakértő, Steven Porter is segített a penge kifejlesztésében.Amikor már körvonalazódtak a termék gyártásának feltételei, sőt már azt is sejteni lehetett, hogy a termék sikeres lesz, az értékesítése biztosításához Gillette 1901-ben megalapította az American Safety Razor Company nevű céget. Nem sokkal később, 1902 júliusában a cég nevébe már a saját nevét is beleírta, és így lett belőle Gillette Safety Razor Company.
Gillette ezután megkapta a védjegybejegyzést, és az 1895-ben született ötlete nyomán 1903-ban megindulhatott az első kivehető, kétélű, élezést nem igénylő, eldobható borotvapenge gyártása – természetesen a mellé kifejlesztett borotvanyél gyártásával együtt. (A penge egyébként mára már annyira éles, hogy a Gillette kutatóinak elektronmikroszkópot kell használniuk a vastagsága beméréséhez.)
Az induláskor összesen 51 borotvát és 168 pengét adtak el, a második évben azonban ez a szám a borotváknál 90 884-re, a pengéknél 123 648-ra ugrott. A sikerbe az is belejátszott, hogy Gillette gyárában korszerű, automatizált gyártási technológiát alkalmaztak, amely lehetővé tette, hogy az árut olcsón lehessen eladni. Emellett Gillette a reklámozásához is a legjobb szakemberekkel szerződött. Így vált ez a termék a múlt század elejének egyik legsikeresebb árujává. (További történetét itt is követheted.) És bár később Gillette eladta a vállalkozását, a neve márkanévként fennmaradt. Az ily módon világhírűvé vált Gillette 1932-ben halt meg Los Angelesben, ahol az emlékét máig szeretettel őrzik.
És ami az ötlete utóéletét illeti: az általa kifejlesztett pengének mára sokféle változatával találkozhatunk. Vehetünk borotvapengét magában, egyenként csomagolva, de úgy is, hogy egyélű változatában egy ugyancsak eldobható, műanyag szerszámba illesztették bele. (Ez esetben a penge nem kivehető.) Hogy melyikért nyúlunk, az attól függ, hogy ki és mire akarja használni. És bár a zsilett jellemzően a férfiak piperekészletének a része, nők is használják, például a lábuk borotválására. Emellett borotvapenge segítségével különösen finomra hegyezhetünk ki egy ceruzát, vagy szépen levághatjuk egy kétszálú villanyvezeték végéről a szigetelést. Abban az időben, amikor még nem írtunk mindent számítógépbe, hanem rögtön papírra kerültek a szavaink – kézzel vagy írógéppel –, elterjedt eljárás volt az elrontott szavakat borotvapengével óvatosan kikapirgálni a papírból. Okiratokon azért nem volt érdemes így próbálkozni, hiszen egy nagyító könnyen lebuktathatta a csalót.
Az eldobható borotvapenge tehát nagy karriert futott be. Ma már azonban kevésbé célszerű az eldobható műanyag tárgyakat szaporítani, és egyre fontosabbá válik, hogy csökkentsük a hulladékunk mennyiségét, amire talán a pengegyártók is előrukkolnak valamivel előbb-utóbb. Talán egy 21. századi borotvakéssel?
Lévai Júlia
Babilon Kiadó webáruház – Mi MiCSODA, LOGICO, Mágikus állatok iskolája, babakönyvek, ismeretterjesztők és regények gyerekeknek. Kiadói kedvezmények.