Furcsa kép tárulna a szemünk elé, ha röntgennel átvilágíthatnánk egy nílusi krokodil bendőjét, amikor abban épp a zsákmány emésztése zajlik. A befalt prédák mellett ugyanis jókora köveket is látnánk a képernyőn. De vajon miért eszik a krokodil köveket?
A köveknek pedig fontos szerepe van, mégpedig az, hogy felaprítsák, összezúzzák a táplálékot, amelyet az állat rágás nélkül nyelt le. A tudományban gasztrolitoknak hívják azokat a köveket, amelyeket az állatok az emésztésük javítására lenyelnek. A szó eleje, a gasztronómiából is jól ismert „gasztro-” a „gyomor” jelentésű „gasztér, gasztrosz” görög kifejezésből ered, a „lit” pedig a „feloldható” jelentésű „lütosz” származéka.
Mi szükség utólagos aprításra?
A nílusi krokodil kiválóan alkalmazkodó csúcsragadozó: szinte bármilyen állatot el tud kapni. A gyomrába tehát a legkisebb madaraktól, halaktól kezdve a hüllőkön át az emlősökig mindenféle állat bekerülhet. Az is segítségére van, hogy rendkívül erőteljes a harapása. Amelyik állatra rázárja a fogsorát, annak bizony eldőlt a sorsa, mert a krokodilok igen hosszú ideig képes nagy erővel megtartani ezt a zárt állapotot. És miközben a szájában tartja a zsákmányt, lemerül a víz alá, hogy ott megfullassza.
A krokodil foga borzasztóan éles, ezért azonnal mélyen behatol a zsákmány a húsába, és az hiába vergődik, nem tudja kimozdítani a krokodil fogait, azoknak ugyanis a többi hüllőétől eltérő módon hosszú a gyökerük, amelyek mélyen rögzülnek a krokodil állcsontjába. És ha mégis letörik egy foga, annak a helyére új nő, mint ahogy az más hüllők esetében is megtörténik.
|
| A krokodil csontvázának megismeréséhez nem kellett röntgenkészülék, hiszen az elhullott állatok elég anyagot szolgáltattak. A londoni természettudós, Richard Lydekker 1879-ben kifejező, művészi stílusú rajzzal örökítette meg a krokodilok csontvázát. (Richard Lydekker rajza. Kép forrása) |
Mindennek azonban az az ára, hogy kiváló vadásszerszámával a nílusi krokodil rágni már nem tud, hiszen arra csak a széles vízszintes felületű fogak alkalmasak (amilyenek például a mi őrlőfogaink is). Ráadásul nincsenek nyálmirigyei, amelyek már a szájában hozzájárulnának a táplálék felpuhításához, a nyelve pedig ugyancsak alkalmatlan a rágás segítésére, mert túl rövid, és teljes hosszában összenőtt az alsó állkapocs aljával. Mindezek következtében a krokodil szájából igen nagy darabokban kerül be a táplálék az emésztőrendszerébe.
A nílusi krokodil gyomra persze fel van készülve a feladatra, ezért a madarakéhoz hasonlóan kettős tagolódású: egy mirigyes és egy erős simaizmokkal mozgatott zúzógyomorból áll. Az erős izmok azonban nem elegendők ahhoz, hogy a gyomor jól fel is tudja dolgozni a táplálékot, ezért is „szed” az emésztéséhez a nílusi krokodil gasztrolitot.
A kövek pedig, akár a malmokban, a kellő finomságúra őrlik meg a táplálékot, amely így már emészthető formában kerül be a krokodil bélcsatornájába, ahol a hasnyálmirigy, a kettőslebenyű máj, az epehólyag és a viszonylag kisméretű lép a szokásos módon végzi a feladatát. Az emésztőrendszer kloákában végződik, amely egy hosszanti hasíték a farok tövében. A kiválasztást itt is a hüllőkre, madarakra és emlősökre jellemző utóvese végzi, amelyhez azonban nem csatlakozik húgyhólyag: a húgyvezeték egyenesen a kloákába fut le.
Mire jók még a gasztrolitok?
Bár a tudomány még nem tud mindent a gasztrolitokról, de valószínű, hogy ezt a módszert már a dinoszauruszok és a pteroszauruszok is használták. Mivel a madaraknak egyáltalán nincsen foguk, maguk is rászorulnak a rágást utólag megoldó kövekre. A régi nagytestű madarak nagyobb méretű köveket nyeltek a táplálék mellé, míg a struccok vagy például a későbbi házityúkok a jóval kisebb kavicsokkal vagy azok törmelékeivel, homokszemcsékkel töltötték, illetve töltik meg ma is a zúzájukat, amely arról kapta a nevét, hogy benne kavicsok zúzzák össze a táplálékot.
Gasztrolitot a madarak és krokodilok mellett az aligátorok, fókák és oroszlánfókák szervezetében lehet találni. Ezek közül a legkreatívabb módon a vízi állatok élnek a kövek nyújtotta lehetőségekkel, mint például a nílusi krokodil, aki nemcsak azért nyel köveket, hogy rendben legyen az emésztése, hanem még a teste kiegyensúlyozására is használja azokat. Mivel az ideje nagy részét azzal tölti, hogy a víz alól lesve vár a zsákmányra, nem lenne szerencsés, ha imbolyogna a vízben. A kövek viszont nehezek, így segítenek a víz alatt tartani és kiegyensúlyozni a krokodil testét, de azért az úszásban nem akadályozzák. (A gasztrolitokról részletesebben a Wikipedia szócikkében olvashatsz.)
Lévai Júlia
Érdekelnek a hüllők? Az alábbi könyveket ajánljuk:
Mi MICSODA Hüllők és kétéltűek – Gekkók, békák, varánuszok
Mi MICSODA Ősi hüllők birodalma – Dinoszauruszok
Mi MICSODA Kígyók – Lesben álló vadászok