Miért éppen a tobzoska?

A koronavírus-járvány 2019 decemberében kezdett el terjedni a világon. Amikor megnézték, hogy az első 41 beteg hol járt az előző időszakban, kiderült, hogy 27-en ugyanazon a piacon is vásároltak: a Kínában lévő Vuhan város Huanan nevű piacán. A további vizsgálatok pedig azt bizonyították, hogy a betegség az ott árult tobzoskák húsából vagy a pikkelyeiből került be az emberek szervezetébe. Ennek a különleges formájú emlős ragadozónak ugyanis Kínában minden részét megeszik. Ez eddig nem okozott járványt, most azonban egy véletlen során az állatok megfertőződtek, vélhetően denevérektől. A bennük továbbszaporodó kórokozó pedig az emberek szervezetébe is bekerült, amikor azok megették őket.

Milyen állat a tobzoska?

A Wikipédia leírása szerint a tobzoskák vagy tobzoskaalakúak az emlősök osztályának egy rendjét adják. A szelíd jávai tobzoskától az óriás tobzoskáig összesen nyolc fajuk él a Földön. Sokáig különálló rendnek tekintették őket, s a további emlősrendekkel való rokonsági kapcsolataikat hosszasan nem sikerült feltárni. Később azonban, amikor már a molekuláris biológia is segítette a kutatásokat, pontosítani tudták, hogy az emlősök törzsfáján a tobzoskaalakúak ma élő legközelebbi rokonai a ragadozók, és hogy a két csoport kb. 75 millió éve vált el egymástól. Az egyik ágon a tobzoskák, a másikon a ragadozó emlősök csoportjai (kutyaalkatúak, macskaalkatúak, úszólábúak stb.) alkottak külön rendet.

A tobzoska kölykök szokatlan módon az anyjuk farkán „utaznak” és ott is alszanak. (Kép)

A tobzoskák leglátványosabb jellemzője a testüket tetőcserép módjára borító pikkelytömeg. Magyar nevüket is annak alapján kapták, hogy a pikkelyeik a fenyőtobozokra emlékeztetnek. Ezek a fejük tetejétől a farkuk végéig beborítják az állatok testét. Egyedül a hasi oldaluk marad szabadon: ezt finom szőrzet borítja. A pikkelyek kialakulását többféle módon is magyarázzák. Az egyik elmélet szerint ezek a többi emlős szőréhez hasonlóan a bőr irharétegének szemölcseiből sarjadnak, vagyis voltaképpen egybeolvadt szőrszálak, amelyek folyamatosan kopnak és nőnek. Mások szerint viszont a pikkelyek inkább a hüllőkkel kötik össze ezeket az állatokat, és önálló képződmények. A tobzoskák pikkelyeinek száma az életük során nem változik.

Jellegzetességük még, hogy mind a négy lábukon öt ujjuk van, továbbá hogy az elülső lábakon sokkal erőteljesebbek a karmaik, mint a hátsókon. A tobzoskák csak hangyákat és termeszeket esznek, s ahhoz, hogy ez utóbbiakhoz hozzáférjenek, fel kell törniük azok várainak falát – ebben segíti őket a harmadik ujjukon lévő, különösen erős karom. Ugyancsak a táplálkozásukhoz idomult a koponyájuk, amelynek formája erőteljesen emlékeztet a hangyászfélékére: mindkét csoport koponyája hosszúra nyúlt és csőszerű. Fogaik nincsenek, bár az embrionális fejlődésük során már kimutattak felszívódó fogkezdeményeket.

A nagytermetű afrikai fajok nyelve 40 centiméteres, a kisebbeké 20 centis. Nyelvük azonban mérete miatt nem fér el a szájüregükben, ezért amikor éppen nem táplálkoznak, egy zacskószerű mélyedésben tartják a mellrészükön. Bár a nyelvük többnyire vékony, olyan erős és rugalmas izmokból áll, hogy ennek köszönhetően az állat minden irányban gyorsan és nagy erővel tud lecsapni ezzel a szervével. Azt, hogy a hangyák és termeszek biztosan ráragadjanak a nyelvükre, egy intenzíven működő nyálmirigy biztosítja. A gyomruk belső felszínét pedig vastag szaruréteg védi attól, hogy az oda épen bekerülő hangyák és termeszek ne tudjanak védekezésképpen belecsípni a falába. A rovarok kitinpáncélját az emésztés során egy erős szarufog-rendszer őrli meg, a szintén bekerülő homok- és kavicsdarabkák felhasználásával.

Kínában 2016-ban a hatóságok 11,9 tonna csempészett pikkelyt foglaltak le. A Qubit összefoglalása szerint „jól mutatja a szállítmányok nagyságát, hogy néhány éve egy kínai kikötőben 11,9 tonna pikkelyre csaptak le: az Afrikából érkező szállítmány körülbelül húszezer tobzoska életébe került. A TRAFFIC jelentése szerint évente körülbelül tízezer jávai tobzoska esik a vadorzók áldozatául”. (Fotó: Chen wen/Imaginechina)

A tobzoskaalakúak agya a testtömegüknek mindössze a 0,3 százaléka, tehát igen kicsiny, ami azonban nem akadályozza meg őket abban, hogy gyorsan tanuljanak és alkalmazkodjanak. Ha jól bánnak velük, könnyen megszelídíthetők és nem is igyekeznek megszökni. A tobzoskák szaglása kiváló, a látásuk és a hallásuk viszont kifejezetten gyenge. Mivel éjszaka vadásznak és ráadásul magányosan, az ember számára meglehetősen nehéz feladat megismerni az életmódjukat.

A párzásról, megtermékenyítésről és a vemhességi időszakról szinte alig lehet tudni valamit. Az biztos, hogy a hímek és a nőstények csak a párzási időszakban találkoznak egymással, és a nőstény egyetlen, jól fejlett utódot hoz a világra, amely a kibújása után az anyaállat farkán kapaszkodik meg, és hosszú ideig szopik. Az egyes tobzoskák napközben föld alatti odújukban húzódnak meg és összegömbölyödve pihennek. Egyes fajok a fákon is pihenhetnek. A pálmafák különösen alkalmasak a számukra ahhoz, hogy befészkeljék magukat egy-egy vastagabb levél tövébe, ahol az erős karmukkal biztonsággal meg tudnak kapaszkodni.

Az ember a tobzoskát, a tobzoska az embert veszélyezteti

A tobzoskák elsősorban a pikkelyeik miatt váltak különösen kiszolgáltatottakká, hiszen ezeknek – és bizonyára nem ok nélkül – igen sok helyen gyógyerőt tulajdonítanak. Emiatt Ázsiában és Afrikában egyaránt régóta vadásznak rájuk, hogy jó áron eladják a pikkelyeiket, elsősorban a feketepiacokon. A pikkelyeket – a narvál szarvához hasonlóan – általában porrá őrölve szokták felhasználni, elsősorban a bennük lévő, nyugtató hatású anyagok miatt. De emésztési és daganatos betegségek, bőrbetegségek, légzőszervi betegségek gyógyításához is készítenek belőle port, évszázadok óta. Az azonban, hogy a húsát is tömegesen használják fel az étkezésekhez új fejlemény.

Áruként kínált, élő tobzoskák Mianmarban. Mint látható, a legkülönfélébb fajtájú és nagyságú tobzoska kerül be a piacokra, ahol többnyire tűrhetetlen körülmények között tartják őket. Fotó: Wikimedia Commons)

Hogyan vált ennivalóvá?

Nemrég az Euronews tette közzé azt a videót, amelyen egy tudós részletesen elmondja a tobzoskák mindennapos étekké válásának drámai történetét. Ebből megtudjuk, hogy a folyamat az 1960-as években kezdődött, amikor Kínában több mint 36 millió ember halt éhen. Az egypárti uralomra, az egyoldalú tervgazdálkodásra, teljes államosításra és korlátozott kereskedelemre berendezkedő kínai állam képtelen volt annyi élelmet biztosítani, amennyire szüksége lett volna az ott élő 900 millió embernek. És mivel az éhezés még a '70-es években is tartott, 1978-ban a kommunista vezetés lazított az állami fennhatóságon, és ha korlátozottan is, de engedélyezte a magánfarmok működését.

Mivel azonban a korlátozás azt jelentette, hogy a marha-, csirke- és disznótenyésztést továbbra is az állami nagyvállalatok kontrollálták, a magánfarmokon csak az addig vadon élő állatokat tudták tenyészteni. Így válhattak étkezésre és más célokra alkalmassá például a teknősök, kígyók és denevérek, majd a pávák, krokodilok, struccok, rókák, cibetmacskák és a tobzoskák. A kormány végül 54 féle állat tenyésztését engedélyezte. Mindezek következtében a farmokon meghonosított vadállattenyésztés fokozatosan ipari méreteket öltött, ami együtt járt a még szabadon élő állatok szintén ipari méretű vadászatával. A vadászatuk pedig természetesen a Kínán kívüli élőhelyeiket is érintette. A vadállatok illegális vadászata és kereskedelme jó néhány fajt végképp a kihalás szélére sodort. A Qubit egyik tanulmánya szerint például a jávai tobzoskák tíz éven belül teljesen eltűnhetnek a Földről, ami azt jelenti, hogy ezúttal is felborul egy természetes egyensúly, ebben az esetben a hangyák és termeszek szaporodásának terén.

Ennek a folyamatnak a másik következménye lett most az, hogy a kínai piacokon árult tobzoskák ráadásul egy eddig ismeretlen kórokozóval is megfertőzték azokat, akik megették a húsukat. Mindezek miatt most nemcsak Kínában, hanem a Föld igen sok országában egyszerre kell megoldani az emberek és az állatok életének védelmét, ami hosszú idő óta a legnehezebb feladat, amellyel az emberiségnek meg kell küzdenie.

Lévai Júlia