Mi mindenné változtak át a mitikus hősök az ókorban? II.

Az előző részben azokról a mítoszokról volt szó, amelyek hősei virágokká, bokrokká vagy fákká változtak a legkülönfélébb okokból. Most azok a történetek következnek, amelyekben állatok alakjában jelennek meg a szereplők.

Nemcsak büntetés: életmentés is

Az állattá változók közül talán Arakhné a legismertebb, hiszen a nevével az arakhnofóbia, vagyis a pókoktól való iszonyodás elnevezésében is találkozhatunk. Az ő átváltozása egyszerre büntetés, valamint az élete megmentése.

A lídiai Arakhné különlegesen szép kelméket tudott szőni, és ez egyre nagyobb sikert hozott a számára. Sajnos azonban beleesett abba a hibába, hogy munkája értékességét másokéhoz viszonyította, sőt még el is kezdte versenyeztetni. Végül pedig azzal kérkedett, hogy szerinte ilyen szépen Zeusz lánya, Pallasz Athéné sem tud szőni.

Léda és a kedvéért hattyúvá váló Zeusz kalandja évszázadokon át az egyik legkedveltebb téma volt a képzőművészetben. Már az ókorban is mozaikok, falfestmények és kisplasztikák sora készült a párról. Még a földrengés és tűzvész áldozatává vált Pompejiiben is találtak egy freskót, amelyen ők láthatók. A reneszánsz mesterek között Leonardo da Vinci, Michelangelo és Tintoretto is megfestette a témát. A képen egy gyönyörű mozaik látható a 3-dik századból, Aphrodité szentélyéből, amely a ciprusi Palea Paphos-ban áll. (Kép forrása)

Amikor ezt Pallasz Athéné meghallotta, rajta is erőt vett a hiúság, és versenyre hívta ki Arakhnét. Azonban kiderült, hogy Arakhné igazat mondott: a tudása semmiben sem marad le az övé mögött, sőt talán túl is szárnyalta őt. Athéné mérgében felkapta Arakhné vetélőjét, hozzávágta a lányhoz, majd a már kész munkáját is dühösen szétbontotta. Ettől a lány szörnyen megalázva érezte magát, az egész életét reménytelennek látta, és felakasztotta magát.

Athénét ez megrendítette. Kiszabadította a lány nyakát a kötélből, majd azt mondta neki, hogy éljen tovább egy feltétellel: ettől kezdve örök életében a levegőben kell függenie, és ott kell dolgoznia. „Ez a büntetés pedig minden leszármazottadat sújtani fogja” – mondta ki rá a végső ítéletét, amivel egyúttal egy másik mítoszt is megalapozott: azt, hogy a pókok Arakhné leszármazottjai. A pókoknak pedig valóban arakhné lett a nevük a görög nyelvben. Maga a mese egyúttal a zsidó-keresztény hitvilágnak azt az alaptörténetét is megelőlegezte, amelyben az (ott már egyetlen) Isten a leszármazottakra is kiterjedő büntetéssel, az áteredő bűn következményeivel sújthatja az embereket.

Zeusz, mint hattyú

Mások és önmaga átváltoztatásának kétségtelenül a főisten, Zeusz volt a nagymestere, akit erre elsősorban a szerelmi vágyai vittek rá. Egy alkalommal az argoszi királylány, Io iránt lobbant lángra, és vele töltött el egy szerelmes éjszakát. Hogy elrejtse a dolgot a felesége szeme elől, sötét fellegeket borított az égre, ám Héra ennek ellenére gyanút fogott, rájött, hogy Ióról van szó, és üldözni kezdte őt a haragjával.

Zeusz ekkor Iót tehénné változtatta, amivel egy időre sikerült is megnehezítenie Héra dolgát. Csakhogy az cselhez folyamodott, és azt kérte a férjétől, hogy ajándékozzon neki egy fehér üszőt. Mivel Zeusz nem utasíthatta vissza a kérését, Ió ettől kezdve Héra tulajdonaként legelészett a mezőn, ráadásul korántsem szabadon: a gazdasszonya a százszemű Argoszt bízta meg a felügyeletével.

Zeusz azonban nem akart lemondani a szerelméről, ezért arra kérte a leleményes Hermészt, hogy ölje meg Argoszt, aki ezt meg is tette. Így a főisten elrabolhatta onnan Iót, és ismét szabadon szerethette. Csakhogy Héra újra megtalálta a tehenet, és ha most már őrt nem is tudott mellérendelni, de egy böglyöt igen, és attól kezdve az csípte szegény Iót, bármerre is járt. (Ahogyan a böglyök azóta is kitartóan üldözik a teheneket.)

Hermész alakja ugyancsak mindig népszerű volt a festészetben és a szobrászatban egyaránt. Az egyik legtalálóbb műalkotást a francia szobrász, Jean-Baptiste Pigalle (1714-1785., ejtsd: zsan-batiszt pigáll) készítette róla 1744-ben, ez A saruját kötöző Hermész (ma a Louvre-ban látható). A rokokó és a klasszicizmus jegyeit egyaránt magán viselő, derűs közvetlenséget sugárzó szobor akkora sikert aratott, hogy a párizsi Képzőművészeti Akadémia közgyűlésén azonnal az intézmény tagjává választották Pigalle-t, aki ettől kezdve számos állami megrendelést is kapott. (A párizsi Pigalle tér, vagyis a Place Pigalle és az abból nyíló utca is az ő nevét viseli.) (Kép forrása)

Iónak ettől kezdve az örökös vándorlás lett a sorsa, amelynek során az volt az egyetlen kárpótlása, hogy találkozott a Kaukázusban raboskodó Prométheusszal, aki csupa jót jósolt neki. A jóságok egyik volt az is, hogy ha Egyiptomba megy, ott már Héra nem fogja bántani, mert az Zeusznak szentelt föld. Emellett a tengert, ahol áthalad, az emberek róla fogják elnevezni. Ami így is történt: az Adria egy része, a Jón tenger valóban az ő nevét viseli. (Igaz, egy másik hagyomány szerint a névadó egy illír királyfi, Ioniosz is lehetett a névadó, de a sokgyökerű görög mitológiában ez megszokott dolog.)

Emellett azt a tengerszorost, ahol Európából Ázsiába kel majd át, Boszporosznak, azaz Tehén-gázlónak fogják hívni (ez a mai Boszporusz). És végül az ígéret szerint a Nílushoz érve visszanyeri majd az emberi alakját, és fiút fog szülni Zeusztól. Prométheusz ezt már csak azért is jó szívvel mondta el Iónak, mert ő maga azt a jóslatot kapta, hogy ennek a fiúnak az egyik leszármazottja fogja majd megszabadítani őt a láncaitól. Szerencsére Io hitt Prométheusznak, és el is ment Egyiptomba, ahol valóban visszakapta emberi alakját. Megszülte Epaphoszt, akinek utódai közt ott lesz majd Prométheusz megszabadítója is.

Zeusz ezekben a történetekben tehát másokat változtatott át állatokká, ugyanakkor az sem volt idegen tőle, hogy maga is átváltozzon. A felvett állati figurák között nála első helyen állt a hattyú.

Az egyik, legismertebb hattyús történetének Spárta legendás királynője, Léda volt a másik szereplője. Ő Tündareosz felesége volt, ám ez a tény Zeusznál minden jelentőségét elveszítette, amikor meglátta Lédát, és a szépsége hatása alá került. Hogy maga is a lehető legkellemesebb alakban jelenjen meg előtte, gyönyörű fehér hattyúvá változott, és így látogatta meg a királynőt, aki szívesen fogadta őt. (Egy leírás szerint Léda gácsérrá változott a nász idejére.)

Csakhogy estére erőt vett rajta a bűntudat, amiért megcsalta a férjét, és hogy ezt tompítsa, aznap éjjel Tündareosszal is szerelmeskedett. Így jött létre az a szokatlan helyzet, hogy Léda egyszerre két apától szült gyerekeket, szám szerint négyet. Ezek közül kettő – Helené (Szép Heléna) és Polüdeuklész – egy-egy hattyútojásból kelt ki, a másik kettő pedig, aki Tündareósztól származott, a szokásos módon jött világra.

Mindebből az a bonyodalom is következett, hogy az előző kettő halhatatlan volt, míg a másik kettő – Klütaimnésztra és Kasztór – csak halandók lehettek. Tovább bonyolította a történetet, hogy a két fiú, Kasztór és Polüdeukész később nagyon mély testvéri szövetségben éltek együtt: ők voltak a dioszkuroszok. Kalandos és felemelő történetükről részletesen itt olvashatsz. Más források szerint az említett gyerekeket nem Léda, hanem a megtorlás istene, Nemeszisz hozta a világra, és egyként tojásrakás útján.

A két történetet az köti össze, hogy Zeusz nála is a hattyús megjelenést alkalmazta. (Végtére ez már bevált.) Az erről szóló mítoszok szerint Nemeszisznek kezdetben nem volt ínyére, hogy Zeusz szerelemmel közelít hozzá, ám mivel maga is isten volt, könnyűszerrel megtehette, hogy különféle állatok alakjába bújva tűnt el a szeme elől. Egy alkalommal azonban alighanem rosszul választott, mert libává változva akart volna elbújni, amit azonban egy hattyúnak nem volt nehéz megtalálni és utolérni, így ezúttal Zeusz volt az ügyesebb, és végül létre is jött a nász.

Hermész kicselezi Kirkét, a varázslónőt

A mitológiában van olyan eset is, amikor egy isten elhárítja a rá irányuló átváltoztató varázslatot. Ez történt akkor is, amikor Odüsszeusz Kirké szigetére vetődött. Kirké Héliosz és Perszéisz lánya, vagyis a Nap gyermeke volt, és nagy varázserővel rendelkezett. Aki a szigetére lépett, azt azonnal állattá változtatta. Így történt, hogy  Odüsszeusz társai disznókká váltak a varázsvesszeje suhintására.

Odüsszeusz azonban kissé lemaradt tőlük, és mielőtt partra szállt volna a szigeten, Hermész jelent meg előtte fiatal férfiként. Egy fekete gyökerű és fehér virágú, mólü nevű varázsfüvet adott neki. Azt mondta, hogy ha Odüsszeusz ezt magánál tartja, amikor belép Kirké házába, akkor nem fog majd rajta a varázslat. Azt is elmondta neki Kirkéről, hogy miután sikerült vele éreztetnie a sérthetetlenségét, semmiképp se utasítsa vissza a szerelmi ajánlatát. Hermész tanácsai annyira sikeresek voltak, hogy Odüsszeusz nemcsak megőrizte az emberi alakját, de ezután még egy évig ott maradt Kirkénél, aki végül az egyik legjobb tanácsadójává is vált.

Lévai Júlia