Mi minden lehet „bal”?

A „bal” kifejezés alapvetően valaminek az elhelyezkedését jelöli egy elképzelt függőleges középvonalhoz képest, a „jobb” pedig a vele szemben lévő helyet. Ha vízszintes vonalat képzelünk, akkor „lent” és „fent” lesz a két egymással szembeni hely. A pozíción túl ezek a szavak további jelentésekkel is bírnak. Ezek részben értékítéletet is tartalmaznak. És ha ezeket jobban megnézzük, azt találhatjuk, hogy a „bal” szócskát és az ezzel kezdődő összetett szavakat többször használjuk negatív jelentéssel, mint a többit.

Amikor a Sors a felelős…

Talán a Himnusznak köszönhető, hogy az egyik legismertebb bal- kezdetű szavunk a „balsors”. Balsorsa annak van, akivel csupa rossz esemény, szerencsétlenség történik. A kifejezés rokonai a „balvégzet” és a „balszerencse”.

A balkezesek aránya ma nagyjából 8 és 15% között mozog a felnőtt lakosság körében, ami egy szokványos létszámú társadalomban is minimum milliós tömeg. Ez azt is jelenti, hogy ennyi embernek okoz nehézséget az olyan szerszámok használata, amelyek szerkezete kifejezetten a többségben lévő jobbkezesekhez igazodik. Ilyen például az olló és a konzervnyitó is, amelyekből immár készülnek balkezeseknek szánt darabok is. Ez utóbbiból láthatunk egyet a képen. (Kép forrása)

A „balsors” egyébként annyira régi fogalom, hogy a görög mitológiában külön istennője volt. Ő volt Até, aki egyúttal a rosszra csábítás, a tévhit és a rossz tanácsadás mögött állt. Ezzel együtt a nála is több rosszat – például viszályt és veszekedést – keltő Erisz nagyobb volt az övénél, így Até nem is tudott akkora hírnevet szerezni, mint Erisz.

A balsorshoz gyakran kacsolódott az ugyancsak régies „balsejtelem” és a „balcsillagzat”. Gyakran még ma is mondják, hogy akinek nem jutott túl sok boldogság vagy szerencse az életében, az „balcsillagzat alatt született.” Ez az utóbbi kifejezés ugyancsak a sors erejére utal.

…és amikor az ember gondolja úgy

Nem vádolja azonban a sorsot az, aki a „balítélet” vagy a „ballépés” kifejezéseket használja.

A „balítélet” lényegében ugyanaz, mint a „balhiedelem”, vagyis azt jelenti, hogy valaki téves nézeteket, hamis vélekedéseket épített fel akár több dologról is. És bár az is lehet, hogy ezeket az illető nem feltétlenül maga találta ki, hanem meggondolatlanul átvette a környezetéből, de ennek semmi köze a fent említett Sorsnak, hiszen emberünk utána is nézhetett volna, ellenőrizhette volna elképzelései igazságát.

A „ballépés”-ért ugyancsak leginkább az a felelős, aki elkövette. Maga a kifejezés is árulkodó: a „lépés” egy mozgást jelentő folyamat része, és mint ilyen, akár korrigálható is egy következő lépéssel. Vagyis a ballépés nem feltétlenül végzetes, és annak, aki csak egy ballépést követ el, annak a büntetése sem lesz annyira szigorú.

Egész más típus az, akire a „balkörmű” kifejezés illik. Ez ugyanis azt jelenti, hogy az illető tolvaj, rabló. (Az elnevezés valószínűleg annak képzete alapján jött létre, hogy aki lop, annak a körmei ragadozó módjára akadnak be az általa megkaparintott tárgyba.)

Bal láb, jobblét és sötét tájak…

A ballépés kifejezésről eszünkbe juthat a „bal lábbal kelt fel” szólás, amely azt fejezi ki, hogy az illető ma rosszkedvűen ébredt, mindenbe bele fog kötni, ezért talán jobb, ha nem is szólunk hozzá, megvárjuk, amíg jobb hangulatba kerül. Érdekes, hogy jobb lábbal kelni nem szoktunk, ez a verzió nemigen használatos a nyelvben. Ugyanakkor a meghalásra régen gyakran használták a „jobblétre szenderült” fordulatot, amely azt is jelentette, hogy a túlvilágon találhatjuk meg mindazt, ami az életben nem adatott meg

A lábhoz közvetve a mozgáson keresztül kötődik az „eltűnni a balfenéken” kifejezés is. Ez inkább a zsargon része, de gyakran halljuk a hétköznapi beszédben. A „fenék” itt természetesen nem egy testrészt jelöl, hanem egy tőlünk távolabb eső területet, amely akár sötétebb hely is lehet, amelyre nem látunk jól rá, és emiatt is olyan könnyű eltűnni arrafelé. Ez esetben tehát a „bal” szó itt kevésbé a „rossz”, mint inkább a „sötét, homályos” jelentést vette magára.  

A Balogh már rég nem az, ami volt!

Van olyan szavunk is, amelynek a jelentése olyannyira módosult, hogy első látásra talán nem is vennénk észre benne a bal- tagot.

A hatvanas évek egyik legmeghatározóbb popegyüttesének, a Beatles-nek két balkezes tagja is volt: a basszusgitáros-billentyűs Paul McCartney és a dobos Ringo Starr. A képen a 82 éves McCartney-t látni egy 2024-es turnéja zárókoncertje után, amelybe a 84 éves Ringo Starr is beszállt. (Kép forrása)

Ilyen a „balog” kifejezés, amelynek eredetileg „ügyetlen, suta, balkezes” volt a jelentése. Olykor még úgy is használták, hogy „balogsuta”. Mivel azonban idővel családnév lett belőle, sőt a végére egy kis előkelőséget odacsempésző H-betűt is kapott – „Balogh” –, ezért végképp nem utal a balkezességre. Annál is inkább, mert a balkezesség és a sutaság is elváltak egymástól, ma már tudjuk, hogy a balkezesség is csupán egy adottság, nem jó és nem rossz. (A balkezességről részletesen itt is olvashatsz, valamint itt is.)

A múltban sajnos sokféle lelki és egyéb sérülést okoztak (például dadogást, egyensúlytartási gondokat) mind a szülők, mind a tanárok azzal, hogy a gyerekeket erőszakkal átnevelték a jobbkezességre. Ezzel egyúttal azt is sugalmazták, hogy a balkezesség erkölcstelen dolog, amivel az érintettek önértékelésében idézhettek elő súlyos zavarokat. Pedig a balkezesek közül már a múltban is igen nagy számban kerültek ki jelentős alkotók, tudósok és művészek. Csak néhány példa, az ismertebbek közül: Ludwig van Beethoven (zeneszerző), Lewis Carroll (író, költő, matematikus), Albrecht Dürer (festő), Leonardo da Vinci (polihisztor, művész, tudós), Michelangelo (festő, szobrász, építész), Petőfi Sándor (költő), Raffaello (festő, grafikus, építész), Marie Curie (tudós, feltaláló), Isaac Newton(fizikus), Puskás Ferenc (labdarúgó), Charlie Chaplin (színész, filmrendező). (A hosszabb listát itt tudod megnézni)  

Mivel az egyenrangúság elismerése nemcsak az ismertebbeknek jár, hanem minden balkezest megillet, ezért jött létre a balkezesek nemzetközi világnapja is, amelyet először 1976. augusztus 13-dikán tartottak meg. És bár egy világnap mindent nem tud megoldani, azt el lehet mondani róla, hogy a létezése egészen biztosan hozzájárult ahhoz, hogy az iskolákban ma már nem akarják átnevelni a balkezes gyerekeket.

És végül a politikai értelemben vett baloldalról se feledkezzünk meg. Ennek eredete, hogy az 1789-es francia forradalom időszakában az alkotmányozó Nemzeti Konventben az elnöktől balra foglaltak helyet a monarchiát (tehát az ún. ancien régime-et) ellenző és a radikális változásokat támogató képviselők.

A baloldal, illetve baloldali politika legfőbb jellemzője, hogy a társadalmi hierarchia illetve az egyenlőtlenség elvével szemben a társadalmi egyenlőség és az általános (szociális) jogok érvényesítését tekinti a legfőbb céljának. A baloldali politika támogatja a kisebbségek és a hátrányosabb helyzetű csoportok jogait, illetve e jogok érvényre juttatását, támogatja a szabadságjogokat, a kulturális sokszínűséget, gazdaság terén pedig a nagyobb állami szerepvállalást. A baloldal meghatározása történelmileg és országonként is változó, de az mindenütt igaz, hogy a kifejezésbeli „bal” szócska önmagában semmiféle értékítéletet nem tartalmaz.

Lévai Júlia