A titánok, és nőtestvéreik, a titaniszok anyja a Föld istene, Gaia, apja pedig az Ég istene, Uránosz volt. Az egyik legismertebb fiuk az Idő istensége, Kronosz volt, de a további leszármazottak közül is többen szimbolikus alakokká váltak az európai kultúrában. Ez utóbbiak közé tartozott Atlasz is, aki az égboltot tartotta a vállán. Nevének érdekessége, hogy a görög „atlasz” szónak, mint melléknévnek, „szenvedő, tűrő” volt a jelentése, és ez Atlasz esetében valóban jól ki is fejezi a titán helyzetét, hiszen neki az égbolt terhét kellett viselnie. Ráadásul még sok más oka is megvolt a szenvedésre.
Hogy került Atlasz hátára az égbolt?
Az Ég és Föld – vagyis Uránosz és Gaia – első gyermekei a még éppen akkor formálódó világ, a gomolygó ősanyag alaktalan óriásai voltak. Anyjuk együttérzéssel nézte őket, Uránosz azonban annyira elborzadt a látványuktól, hogy mindet összekötözte, és az alvilág legsötétebb mélységébe, a Tartaroszba hajította őket. (Ez a hely nagyjából a későbbi Pokolról alkotott elképzeléseknek felel meg.)
| Mivel az égboltot szinte lehetetlen úgy ábrázolni, hogy ne legyen gömbszerű, a legtöbb szobron olyannak látszik, mintha egy bolygó lenne. (Atlasz fenti szobrát a Nápolyban található Nemzeti Archeológiai Múzeumban lehet megtekinteni.) |
Gaia sosem tudta ezt megbocsátani a férjének, ezért a későbbi gyermekeit, a titánokat és leszármazottjaikat fellázította ellene. Azok pedig Kronosz vezetésével meg is fosztották a hatalmától az apjukat. Később azonban a legfőbb isten, Zeusz hadat üzent a titánoknak, akiket hosszú és kegyetlen harcok után végül sikerült legyőznie. És mivel a lázadók között Atlasz is ott volt, azt a büntetést szabta rá ki, hogy egész életében, sőt még a halála után is neki kell a vállán tartania apja területét, az Eget. Felesége, Pléióné szülte közös gyermekeiket, a pleiászokat és a hüászokat, Nüx pedig a három heszperiszt, más néven a heszperiszeket vagy heszperidákat. Atlasz később a heszperiszek földjén lakott, aminek nagy szerepe lesz az életében.
Hogyan csapta be Héraklész Atlaszt?
Atlasznak egyetlen alkalommal sikerült csak megszabadulnia örök terhétől, ám ez csak néhány pillanatig tartott. Az esemény Zeusz egyik fiához, a nagy erejű Héraklészhez (más néven Herkuleshez) fűződött. Héraklészt ugyancsak egy isteni büntetés sújtotta, amelyet azonban ő ledolgozhatott.
A büntetést azért kapta, mert egy alkalommal Héra tébolyt bocsátott rá, amelynek hatására megölte a saját fiait, és emellett még Iphiklész két fiát is. Ezt a bűnt azonban lemoshatta magáról, ha tizenkét, különösen nehéz és veszélyes feladatot sikeresen megold. Ezeket a mükénéi király, Eurüsztheusz szabta ki rá, isteni rendelésre.
A feladatok egyike pedig az volt, hogy meg kellett szereznie a heszperiszek kertjéből három aranyalmát, és azokat el kellett vinnie Eurüsztheusznak. A heszperiszek gondozták ugyanis azt az aranyalmákat termő fát, amelyet Zeusz felesége, Héra kapott nászajándékul, Gaiától. A fát egyébként a százfejű Ladon sárkány őrizte, Héraklésznak tehát nem volt könnyű dolga, ha csenni akart a fáról. Ezért is döntött úgy, hogy segítséget kér.
Ám mivel a heszperiszeknél csak Atlasznak volt akkora hatalma, hogy akár szakíthatott is almát a fáról, így Héraklész csak hozzá fordulhatott segítségért. Cserébe azt ajánlotta fel a titánnak, hogy amíg az elmegy az almákért, addig ő átveszi a válláról az égbolt terhét. Atlasz boldogan ráállt a dologra, mi több, abban reménykedett, hogy ezzel egyszer s mindenkorra megszabadul a terhétől. Hiszen a nagy erejű Héraklész azt a súlyt nyilván még nála is könnyebben elviseli. Csakhogy Héraklésznak egyáltalán nem állt szándékában ekkora árat fizetni az almákért, ezért cselhez folyamodott.
| Lee Lawrie és Rene Chambellan alkotásán Atlasz vállára már valóban inkább az égboltot képzelhetjük oda, és kevésbé a Földet. A kéttonnás szobor 1936-ban készült, és a New York-i Rockefeller Centerben látható. (Kép: Michael Greene) |
A görög mitológia egyik legjobb ismerője, Trencsényi-Waldapfel Imre leírása szerint (Mitológia, Művelt Nép, Budapest, 1956) a következő történt: miután Atlasz készséggel leszakított három almát a fáról, és visszatérve azokat át is adta Héraklésznak, az arra kérte a titánt, hogy még egy pillanatra vegye vissza a terhet. Csak arra az időre, amíg ő egy párnát fon a fejére, amellyel azután biztonságosan cipelheti tovább az égboltot. (A „párna”, megszokott nevén „tekercs” az ókortól kezdve használt támaszték volt, főként a nők fején, akik évszázadokon át a fejükön hordták a terheket.) Atlasz jóhiszeműen vissza is vette a terhet, ám Héraklész abban a pillanatban már ott sem volt – sietett, hogy elvigye az almákat Eurüsztheusznak.
Ami a kincseket érő gyümölcsöket illeti, azok hamar visszakerültek a kertbe. A mükénéi király ugyanis azokat kegyesen Héraklésznak ajándékozta, aki viszont – talán, hogy még hangsúlyosabbá tegye a bűne jóvátételét – odaadta Pallasz Athénénak. És mivel az istennő pontosan tudta, hogy azoknak, mint szent tárgyaknak, hol van a helyük, maga vitte vissza őket a kertbe. Ezáltal ott a rend teljes egészében helyreállt, azzal együtt, hogy Atlasznak ugyancsak változatlanul a hátán kellett tartania az eget.
Atlasz végzete
Atlasz ettől kezdve okkal volt bizalmatlan mindazokkal, akik a földjére érkeztek. Ezt még az is megerősítette benne, hogy egy ősi jóslat szerint az idegenek veszélyt hoznak rá, ezért neki nem szabad megbíznia bennük. Egy idő után azonban épp egy idegen érkezett hozzá, aki nem volt más, mint Zeusz fia, Perszeusz. Ő előzőleg szintén egy fontos feladatot teljesített: meg kellett ölnie a Gorgók egyikét, Medúszát, más néven Medúzát.
Miután ezt megtette, hazafelé menet Atlasz országán kellett keresztülhaladnia. A jóslat miatt azonban Atlasz, aki nem ismerte őt, bizalmatlanul fogadta, mi több, még meg is sértette őt azzal, hogy szerinte Medúszát nem lehet megölni, és az egész történet csak kitaláció. Perszeusz azonban mindenáron bizonyítani akarta az igazát, és ezért nem volt rest elővenni a tarisznyájából a levágott Gorgó-fejet, amelynek közismerten az volt a tulajdonsága, hogy aki ránéz, az kővé változik. Így azután amikor felmutatta a fejet Atlasznak, az abban a minutumban kővé változott, és így lett belőle hegység, amely ma is a nevét viseli. Az Atlasz-hegység Impozáns méretekkel: 2400 kilométer hosszúságban és 300–400 km szélesen nyúlik el Észak-Afrikában, Marokkó, Algéria és Tunézia területén.
Atlasz nevét azonban nemcsak ez a hegyvonulat, hanem az Atlanti-óceán, a képzeletbeli, elsüllyedt világ, az Atlantisz, sőt a térképekre használt „atlasz” kifejezés is őrzi. Ez utóbbinak egyébként egy félreértés az alapja. Léteznek ugyanis olyan ábrázolások, amelyeken Atlasz mintha a földgömböt tartaná a vállán. Ezért tettek rá a térképészek olykor egy-egy ilyen képet a Földről készült térképekre, és ennek köszönhetően ragadt rá a térképgyűjteményekre az „atlasz” név.
Lévai Júlia
Babilon Kiadó webáruház – Mi MiCSODA, LOGICO, Mágikus állatok iskolája, babakönyvek, ismeretterjesztők és regények gyerekeknek. Kiadói kedvezmények.