Egy skót népdal, egy skót költő és a világhír

A rövid sorokból álló szerkezet és a keresztrímek miatt sokan azt hiszik, hogy ez voltaképpen egy népdal, ami azonban csak részben igaz. A dallama mögött valóban ott bujkál egy régi, skót népdal, és az is igaz, hogy a 18-dik században ennek eredeti szövege alapján több, skót költő, köztük pl. Allan Ramsay is írt, az eredetiénél nagyobb műgonddal megalkotott verset. Végül azonban a skótok legnagyobb költője, Robert Burns volt az, akinek a költeménye egy csapásra népszerűvé is vált. Burns nemcsak a szövegen, hanem a dallamon is változtatott, és az így megformált művet tette közzé, 1788-ban, Auld Lang Syne („régmúlt idők”) címmel. Erősítette a népszerűségét, hogy Burns dala ettől kezdve egy skót hagyománnyal, a hogmanay-jel is összekapcsolódott.

A hogmanay a skandináv és kelta szokások keveréke volt, és mint az év utolsó napjának ünnepe, szervesen kapcsolódott az egykori természeti ünnepekhez, vagyis a jeles napokhoz.  Majd ahogy az másutt is történt: a kereszténység elterjedésével a téli napforduló kapcsán lassan ennek helyét is inkább a karácsony ünneplése vette át.

Csakhogy az ország hivatalos egyházának vezetői úgy érezték: a karácsony szokásos megünneplése nem felel meg eléggé a protestáns szellemiségnek, ezért 1640-ben be is tiltotta azt, amivel viszont fölerősítette a hogmanay hagyományait. Ez azt jelentette, hogy az ünnepi időszakban a skót nők, férfiak és gyerekek apró ajándékokat készítettek egymásnak, majd végigjárva a szomszédaikat és a barátaikat (ld. a magyar betlehemezés szokását is), együtt énekeltek és örültek az együttlétüknek. Mindezek során pedig az addigi népdalaik mellett az új év köszöntésére Burns dalát is mindig elénekelték.

Ami valószínűleg azért is volt különösen alkalmas a közös éneklésekhez, mert a dallama jóval slágerszerűbb a népdaloknál, és a szövege is olyan érzelmeket fogalmaz meg, amelyek univerzálisak, mindenkit meg tudnak érinteni. Az Auld Lang Syne tehát így a skótok összetartozásának a kifejezőjévé is vált, mint a barátság és a közös emlékezet dala. Majd, amikor a 19-dik században Skóciából is sokan kivándoroltak, magától adódott, hogy ezt a dalt is magukkal vitték, és ahová költöztek, ott is gyakran elénekelték. És mivel, ahogy mondani szokás: ez egy igencsak fülbemászó dallam, az ottaniak hamar maguk is megtanulták.

Így történt, hogy a huszadik század elején ez a dal már ugyanolyan természetesen volt szerves része az USA szilveszteri mulatságainak, ahogyan Skóciában. Majd, amikor a dzsessz vette át az uralmat a szórakoztatózenék területén, az is természetes volt, hogy a dalnak ott is meg kellett jelennie. A legnagyobb sikert akkor az jelentette, hogy 1929-ben, egy szilveszteri rádióadásban a hallgatók a Guy Lombardo and His Royal Canadians nevű dzsesszzenekar előadásában hallhatták az Auld Lang Syne-t.

Amely pedig ettől kezdve ugyanúgy a zenekar éves szilveszteri műsorának legfőbb száma maradt, ahogyan például Európában, a Bécsi Filharmonikusoknál Johann Strauss Kék Duna keringője. A dalt 1976-ig minden évben leadták a rádióban majd a televízióban. És mivel eközben sokan a humorérzéküket is megtartották, a Life magazin így értékelte a helyzetet, 1965. december 17-én: „Ha [Lombardo] és a Royal Canadians nem játszaná el az Auld Lang Syne-t, szilveszter éjfélkor (…), az amerikai népesség nagy részét mély nyugtalanság járná át. Annak meggyőződése uralkodna el rajtuk, hogy a naptárak hiába bizonyítják ennek az ellenkezőjét: az Újév még semmiképpen sem érkezett meg”. (Forrás)

Mindenesetre a dal sikere ettől kezdve megállíthatatlan volt, és az is valószínű, hogy Burns dalának még a magyarországi iskolai ballagási dalok között is sokáig ott lesz a helye, az ugyancsak jól ismert Elmegyek, elmegyek…, a Ballag már a vén diák, tovább, tovább…, vagy a Gaudeamus igitur… mellett.

Burns versét Weöres Sándor is lefordította, a Haj, hajdanán címet adva neki. Ám mivel ő a vers hangsúlyai-ritmizálása terén nem igazodott a közismert dallamhoz, ezt a fordítást is még bárki megzenésítheti. Természetesen annak tudatában, hogy nem könnyű vállalkozás egy olyan slágerrel versenyezni, amely igen sok ember fülében ott van…