Mivel Budapesten ma már alapvetően szilárd a talaj, nem túl gyakori, hogy egy ház megalapozásához függőleges facölöpöket kelljen alkalmazni. A 19-dik század végén azonban még gyakran előfordult ilyesmi. A főváros egyik, akkori legérdekesebb épületét, az Elevátor-házat is facölöpökre építették.
Miért kellett speciális megoldás a közraktár építéséhez?
Facölöpöket ott alkalmaznak, ahol erősen nedves, ingoványos a talaj. Közismert, hogy a tengerparti Velence teljes egészében cölöpökre épült: az olasz város házait és hídjait csaknem 10 000 000 fenyőből faragott rönk tartja. Leghíresebb hídja, a Rialto pilléreit például több mint 12 000 facölöp biztosítja. A facölöpök azért biztonságosak, mert azokat éppen az őket körülvevő és szorosan rájuk tapadó iszap védi meg az oxigénnel való érintkezéstől. Ugyanis az oxigén az, amely elindítaná bennük a rothadás folyamatát.
Budapesten egykor a Duna árterületének talaja nehezítette meg a várostervezők és az építészek dolgát. Ezzel kellett szembenézniük a tervezőknek akkor is, amikor kiderült, hogy a Fővámház közelében felépült közraktárak már nem elegendőek a beérkező termények tárolására.
|
| A híd közvetlen közelében magasodó ház stílusa jól illeszkedett a ferencvárosi városképhez, amelyet az itt élők például a Bakáts téren vagy a Boráros téren és környékén megszokhattak. (Fotó : Fortepan. Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény) |
A Fővámház a mai Szabadság híd pesti hídfőjénél állt, itt vámolták a Dunán folyamatosan érkező árukat. Nevét a mai Vámház tér és az onnan induló körúti szakasz is őrzi. Mellette hamar kialakult Pest egyik piactere: erre épült azután a mai, jól ismert vásárcsarnok is. Emellett a Duna partján, a későbbi Közraktár utcában és a környékén sorra épültek a közraktárak. Az ide érkező árusok-kereskedők az elvámolás után ezekben helyezhették el a nagyobb tételekben szállított áruikat, amelynek további tárolását, illetve mozgatását a közraktározók vállalták magukra egy közraktári jegy beiktatásával, természetesen megfelelő térítés ellenében. Az 1870-es évek végére több szempontból is halaszthatatlanná vált egy újabb közraktár felépítése. Főleg, hogy a Duna rendszeres áradásai miatt az egyszintes raktárak tárolópincéit rendszeresen elöntötte a víz. Mivel azonban erre nem lett volna gazdaságos megoldás a régebbi épületek megmagasítása, az volt a terv, ha egy cölöpökre épülő, egyszersmind több emeletes raktárt építenek. A város vezetése 1879-ben ki is írt erre egy pályázatot, amelyen egy jó nevű építész, az osztrák származású Ulrich Keresztély (1836- 1909) terve lett a nyertes.
Lenyűgöző épület készült
Ulrich Keresztély az iskoláit még szülővárosában, Bécsben végezte, de mivel már
fiatalon feltűnt a kiváló munkáival, a magyar fővárosban is felfigyeltek rá és itt is számos megbízást kapott. Ezért 1881-ben Budapestre költözött, ahol azután számos épületet húztak fel a tervei alapján. 1892-ig élt a fővárosban, ahol több palotát épített például a Nagykörúton, és az 1885-ös kiállításra is ő tervezte meg a városligeti Iparcsarnokot. (Ez utóbbi azután a második világháborúban olyan súlyosan megrongálódott, hogy nem látták értelmét újjáépíteni, és lebontották.)
A pályázaton nyertes terve nyomán 1883-ra épült fel az Elevátor-ház, amely a nevét a benne működő számos elevátorról, vagyis teherliftről kapta. Ezeket akkor még gőzgépek működtették. A gépekhez szükséges kazán tűzvédelmi okokból egy külön épületben kapott helyet, ahonnan a gőz hosszú csöveken jutott el a gépekhez. A 30 ezer tonna gabona tárolására alkalmas raktár az emeleten helyezkedett el. A tárolás azonban csak az egyik feladat volt, hiszen a terményeket rendszeresen meg is kellett forgatni-szellőztetni, nehogy megromoljanak, megpenészedjenek. Ezt a munkát szintén gépekkel végezték. A raktárból azután csöveken és szállítószalagokon kerültek ki, ezeken juttatták el az árut a vasúti kocsikra vagy az uszályokra. Az épülettel összeköttetésben állt a Dunapart teherpályaudvar is.
Az Elevátor-ház hatalmas területét Keresztély Ulrich azzal próbálta könnyedebbé tenni, hogy szinte egy színház épületéhez méltó külsőt tervezett hozzá. Az ablakok alakját megnyújtotta és boltívekkel zárta le, a sarkokra pedig megfigyelőtornyokat épített, amelyek ugyancsak nyújtották az épületet. A homlokzatát borító klinkertéglák látványa is inkább könnyedséget sugalmazott. Mindettől a ház sokkal kevésbé volt robusztus, mint a hasonló alapterületű és funkciójú épületek.
|
| A múlt század elején a repülőkről sajnos a legritkább esetben tudtak olyan pontosan célozni, hogy ne csak a stratégiai pontokra hulljanak a bombák. Így az Elevátor-ház is megrongálódott. (Fotó: Fortepan, Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény) |
A termelés és a szállítás átalakulásával azután folyamatosan csökkenni kezdett az effajta közraktárak jelentősége, ráadásul a teherpályaudvar, illetve az akkor Horthy Miklósról elnevezett, mai Petőfi híd közelsége miatt ennek az épületnek is jutott a bombatámadásokból. És bár az épület alapjaiban nem rongálódott meg, csak az egyik oldalán dőltek le a tornyai és ment tönkre a teteje, végül 1948-ban lebontották. A helyén közparkot hoztak létre, Nehru-park néven. Az Elevátor-ház nevét azonban még sokáig emlegették, és a képe is hosszasan élt mindazok emlékezetében, akik azon a környéken jártak, hiszen a látványa sokáig meghatározta a terület képét.
Lévai Júlia
Még több érdekességet olvashatsz Budapestről és Magyarországról:
Mi MICSODA Budapest – Világváros a Duna partján
Mi MICSODA Junior – Magyarország