Amióta hazánkban megjelentek a szürke mezei poloskák, gyakrabban halljuk az „invazív” kifejezést. Ezzel a szóval jelöljük ugyanis azokat az élőlényeket, amelyek eddig nem voltak honosak nálunk, ám egy ideje tömegesen vannak jelen. A szó azonban nem csupán az újonnan megtelepült rovarokra utalhat. Nézzük, mi minden lehet invazív, és a szónak milyen rokonait használjuk még a nyelvünkben.
Mitől válik invazívvá egy faj, és meddig marad meg annak?
Az „invazív” szó a latin bemegy, behatol jelentésű invadere, invasum kifejezésekből ered, és azt jelenti, hogy „behatoló”. Van azonban főnévi alakja is: ez az invázió.
Kezdjük a melléknévvel. Ezt most tehát a leggyakrabban egy-egy rovarral kapcsolatban emlegetjük (a mezei poloska mellett még a harlekinkatica is gyakran szóba kerül), miközben természetesen növényekre is vonatkozhat. Hazánkban ma kb. 50-70 invazív növényt tartanak számon, amelyeket más néven özönnövényeknek is hívnak. Ezek közt leggyakrabban a fehér akácot szokták emlegetni, ám ez csupán egy a sok közül. A ma nálunk felmérhető invazív fajok listáját itt olvashatod el.
A biológiában tehát minden olyan fajt, amely újonnan érkezik egy adott ökoszisztémába, invazív fajnak nevezünk. Ám ezt csak addig mondhatjuk rájuk, amíg be nem épülnek az őshonos fajok közösségébe, és a tápláléklánc részévé nem válnak. Néhány faj azonban hosszú időn keresztül is megmarad inváziós fajnak, vagyis folyamatosan úgy van jelen, hogy azzal fel tudja borítani az ökológiai egyensúlyt. Ez azokra a fajokra jellemző, amelyek gyorsan szaporodnak, könnyebben alkalmazkodnak a legkülönfélébb környezeti feltételekhez, és ami talán a legfontosabb: az új élőhelyükön nincsenek természetes ellenségeik. (Ilyen nálunk például a már említett mezei poloska is.)
|
| A selyemkóró az egyik legjobb példája annak, hogy mennyire kétarcú egy invazív faj megjelenése. Ezt a meténgfélét eredetileg a textilipar számára hozták az országba, a festőanyaga miatt. Ám mivel rendkívül gyorsan terjeszkedik, hamarosan az egyik legkiirthatatlanabb gyomnövényként árasztotta el a földeket. Ma már törvény írja elő a folyamatos irtását. Ugyanakkor kiváló gyógyhatású mézelő növény, amelynek nektárja az egyik legértékesebb magyar méz, a selyemfűméz vagy vaddohányméz alapja. A növény tehát egyszerre káros és rendkívül sok hasznot hajtó özönnövény, amely nemcsak önmagát, hanem a hungarikumok számát is szaporítja. (Fotó) |
Hosszabb távon általában végül egyensúlyi helyzet alakul ki, de ennek mindig ára is van: egyes őshonos fajok élettere annyira beszűkülhet, hogy akár ki is halhatnak.
A fajok terjedését mindig is segítette az utazás és a kereskedelem. Közismert, hogy például a hajózással számos kisemlős, madár és rovar jutott el a Föld olyan tájaira, ahová önerőből biztosan nem tudott volna elgyalogolni vagy elrepülni. (Ennek legismertebb példája volt a patkányok behurcolása Polinéziába.)
Mára az utazás eszközeinek kiszélesedésével természetes módon nőtt meg a rovarok-növények-állatok „utazása” is. Ezért a legkülönfélébb nemzetközi szervezetek foglalkoznak azzal, hogy figyeljék az invazív fajok terjedését és hatásait, valamint azzal, hogy programokat dolgozzanak ki az általuk okozott gazdasági károk enyhítésére. A statisztikák szerint Európa növényvilágában évente átlagosan hat új faj jelenik meg. Európában jelenleg mintegy 12 000 idegenhonos faj él, és ezek 10-12 százaléka számít inváziósnak.
A szó főnévi alakját szintén használjuk a biológiában is, de az „invázió” kifejezéssel jellemzően inkább a katonai témájú szövegekben találkozhatunk: „Katonák inváziója indult meg az ország belseje felé”. Ez egyébként gyakran összekapcsolódik egy másik, hasonló jelentésű idegen szóval, az „offenzíva” kifejezéssel, amely azonban kevésbé a támadás méretére, mint inkább az erejére utal.
Az orvosi beavatkozások többsége invazív
Amikor az „invazív” szó a „beavatkozás”-sal kapcsolódik össze, akkor már az orvoslás területén járunk. Az invazív beavatkozás azt jelenti, hogy az orvos nem csupán gyógyszerekkel, besugárzással, esetleg a végtagjaik nyújtásával vagy masszázzsal gyógyítja a betegeket, hanem a testük belsejébe is behatol. Már egy injekció beadása is invazív beavatkozásnak számít, de itt a behatolásnak természetesen sokkal kisebb a jelentősége, mint olyankor, amikor valamilyen műtétet végeznek a beteg testén.
Az invazív orvosi beavatkozások fontos jellemzője, hogy ezeket a jog szigorúan szabályozza. Hiszen, ha közvetlenül avatkoznak be az ember testébe, annak mindig sokkal nagyobb a kockázata, mint amikor az invazív jelenségek csupán a környezetünk részei.
|
| Kép az 1979-ben bemutatott, rendkívül népszerű Hair című filmből. A rendező, Milos Forman a katonai fejfák végtelen sorával érzékelteti a katonai inváziók „végeredményét”. (Fotó) |
Kivéve persze a háborús inváziókat, amelyek egyszerre jelenthetnek közvetett és közvetlen fenyegetést az emberekre nézve, és tömegek életét veszélyeztethetik. Mivel azonban a háború alapvetően nem jogi kérdés, ezért ebbe a jog csak érintőlegesen tud beleszólni – például szabályozhatja a hadifoglyokkal való bánásmódot, előírhatja a kórházak-mentőállomások megkímélését, illetve utólag eljárás alá vonhatja a háborús bűnösöket nemzetközi szintű bírósági perekben. A háborús inváziók idején azonban a jog akkor és ott gyakorlatilag megszűnik, vagyis tehetetlen. Már csak ezért is érdemesebb úgy politizálniuk az országoknak, hogy megelőzzék a háborúk, és azokon belül az inváziók létrejöttét.
Lévai Júlia