Az eukaliptusz fák különleges világa

Ha a köhögésünket akarjuk csillapítani, az erre használt szerek kínálatában egészen biztosan találkozni fogunk az eukaliptusz olajjal is. Ezt az azonos nevű fa hajtásaiból és leveleiből nyerik ki, és már meglehetősen régóta használják a megfázásos betegségek, asztmás tünetek és olykor a láz enyhítésére is. Az eukaliptusz fák azonban nem csupán az olajukkal gazdagítják a világot. Amellett, hogy leveleik a koalák legfőbb táplálékául szolgálnak, az ember is sokféle módon fel tudja használni az anyagukat, miközben gyakran a törzsük különleges szépségével is bárkit elkápráztatnak.

Őshazája Ausztrália

Az eukaliptusz a mirtuszfélék családján belül a Myrtoideae (mirtoideé) alfaj tagja. Legtöbb fajtája az Ausztrál szubkontinensen őshonos, de emellett a világon több mint 700 eukaliptuszfélét tartanak számon.

Nevét onnan kapta, hogy virágján a párta helyét egy ún. rügysapka foglalja el, amely erősen befedi a bibét. Erre utal tehát a görög eredetű eukaliptusz szó, amely azt jelenti, hogy „jól fedett”. A kifejezésnek egyébként mindkét részével találkozhattunk másutt használt, ismert kifejezésekben is: a „jól” jelentésű eu-val például az eufória (felfokozott állapot, jó érzés) vagy az eutanázia (jó halál) szavakban, a „fed” jelentésű kalüptóval pedig az apokalipszisben (ennek szó szerinti jelentése: mindent elfedő, elborító).

Amíg el nem jön a virágnyílás ideje, az eukaliptusz fa kis rügysapkát visel a virágai közepén. Később azután ez eltűnik onnan, és a madarak így már messziről látják, hogy hol várja őket a finom nektár. Lakmározás közben pedig egyúttal a rájuk tapadt virágporral be is porozzák a bibéket.

Virágnyílás idején a bimbóról lehullik a rügysapka, és így szabadon kitárulkozhat a színes porzók dús nyalábja. Ezt azért alakította így a természet, hogy biztosítsa a növény beporzását végző madarak látogatását. A madaraknak ugyanis nagyon gyenge a szaglásuk, ezért őket inkább a látvánnyal célszerű odavonzani a növényekhez. És ha magunk is odahajolunk az eukaliptusz virágához, érzékelni fogjuk, hogy annak – ellentétben az olajával – szinte alig van illata. Ilyesmire azoknak a fajainak sincs szükségük, amelyeket egyébként nem madarak, hanem oposszumok vagy a repülő rókák poroznak be.

Magányosan álló virágjai korong alakúak. Legtöbbjük fehér vagy sárga színű, de ritkábban vörös is akad köztük. Az apró magok egy fordított harang alakú, 2–3 centiméteres toktermésben helyezkednek el, amely egy idő után kiszárad, és ezután a szél már szabadon felkaphatja és szétszórhatja a magokat. A fák többsége örökzöld, de az Ausztrália északi részén élő fajták jó része a nyári forróságban elhullatja a lombját.

Amíg el nem jön a virágnyílás ideje, az eukaliptusz fa kis rügysapkát visel a virágai közepén. Később azután ez eltűnik onnan, és a madarak így már messziről látják, hogy hol várja őket a finom nektár. Lakmározás közben pedig egyúttal a rájuk tapadt virágporral be is porozzák a bibéket. (Fotó: www.erdekesvilag.hu)

Az eukaliptusznak hosszú, keskeny levelei vannak, amelyek függőlegesen csüngenek le a hajtásokról. Mivel a fákat gyakran veszik körül forróság, fontos, hogy jól tudjanak párologni, amit a levelek állásával szabályoznak. És mivel a leveleik mindig az élükkel fordulnak a Nap felé, ezért az eukaliptusz erőkben szinte alig van árnyék. Ez is az oka annak, hogy ezekben viszont különösen gazdag az aljnövényzet.

A fagyokat a legtöbb fajta rosszul viseli, kivéve a tasmániai- és az ausztrál havasi eukaliptuszt, ill. a cserjés eukaliptuszt. Ezek fagytűrő fajták, amelyek nagyjából -15 °C-ig nem károsodnak a hidegtől. Állóképességüket azonban jelentősen befolyásolja a mikroklíma, a talaj nedvességtartalma és a növény egészségi állapota.

Mi mindenre jók az eukaliptusz fák?

Az eukaliptusz többségét az ember több területen is tudja hasznosítani. Európában a 16-dik  századtól kezdték termeszteni, a Földközi-tenger partvidékén, eleinte csak dísznövényként, majd mind inkább ipari célokra. A malletfa kérgéből például festéket nyernek ki, a vörös eukaliptusz pedig a festék mellett még cserzőanyagot is ad. Azokból a fajtákból amelyek törzse még a tölgyénél és a dióénál is keményebb, gyakran cölöpök, telefon- és villanypóznák készülnek, de hajókat is építenek ilyenekből. Nagy előnyük, hogy alig korhadnak és a farontó bogarak sem tudnak kifogni rajtuk. Az egyik legismertebb keményfa az eukaliptuszok közül az ausztráliai mahagóni.

Vannak eukaliptusz fák, amelyek a törzsük színeinek különleges látványával kápráztatják el a világot. Ezek az Eucalyptus deglupta, más néven a szivárvány eukaliptusz példányai, amelyek szinte ugyanúgy vedlenek, mint a kígyók. Az év folyamán különböző időpontokban, foltokban dobják le magukról a kérgük felső rétegeit, amelyek alól ilyenkor előtűnik a belső, világoszöld kéreg. Ezután a törzs elsötétül és érlelődni kezd, amelynek során a legkülönfélébb tónusokban pompázik. Közelről nézve a törzsön megszülető kompozíciókat bármelyik absztrakt festő megirigyelhetné. (Fotó: www.erdekesvilag.hu)

A papírgyártáshoz viszont a lágyabb, de gyorsnövésű, magasra felnyúló fajtákat hasznosítják, amelyek szép számmal vannak jelen Ausztráliában. Nagy előnyük, hogy a növekedésük rengeteg víz elpárologtatásával is jár: hatalmas gyökérrendszerével egy hektárnyi eukaliptusz erdő évente 12 ezer tonna vizet is fölvesz a talajból. Ezt a tulajdonságát pedig jól lehet érvényesíteni a mocsarak kiszárításánál: a közelükbe telepített eukaliptuszok hamar elszívják a vizet a bűzölgő, lápos területekről, amivel egyúttal a maláriát terjesztő szúnyogok szaporodását is erősen korlátozzák.

A leggyakrabban és legrégebb óta az emberek a fák illóolaját használják fel, amelyek között többféle is létezik. Némelyik fafajta olaja riasztó hatású, ám ez elsősorban a maláriaszúnyogokat érinti. Az ember inkább a lázfa néven is ismert Eucalyptus globulushoz vagy a golyós-, hamvas- és vesszős eukaliptuszhoz szokott fordulni, mert ezek azok, amelyek a meghűlésekhez vagy enyhébb lázhoz használható, jellegzetes illóolajat termelik.

Az évszázadok óta használt olajról a huszadik században már azt is meg lehetett tudni, hogy miben is áll a titka. Mint kiderült, az eukaliptuszolajnak a cineol, más néven eukaliptol a fő komponense. Ez a vegyület a kámfor csoportjába tartozik, és erősen nyákoldó, fájdalomcsillapító, antiszeptikus hatású. Emellett a Parkinson-kór tüneteinek csökkentésére is alkalmas kumaldehid is van az olajban, amely triterpéneket, floroglucin származékokat és cserzőanyagokat is tartalmazhat. Az összetétel fajonként változó, de a tapasztalat szerint a magas cineol tartalmú olajok a legalkalmasabbak a fertőző légzőszervi megbetegedések kezelésére. Használatának a brazíliai népi orvoslásban van a legnagyobb hagyománya, de ma már világszerte elmaradhatatlan része az aromaterápiáknak.

Az eukaliptuszligetek illatos levegője viszont már önmagában felér egy jótékony aromaterápiával, hiszen erős napsütésben a levegő egy köbméterében akár 2,5 mg illóolaj is lehet. Aki azonban nem jut el az ilyen ligetekbe vagy erdőkbe, az cukorkában is kiélvezheti az eukaliptusz jellegzetes, fanyar ízét. Az olaját azonban nem szabad lenyelni, mert az az emberi szervezetbe bekerülve erősen mérgező hatású.

Sajnos az eukaliptusznak ez az értékes anyaga a gyakori bozót- és erdőtüzek idején nehezíti a tűzoltók munkáját, hiszen az olajjal átitatott hajtások és levek nemcsak könnyen lángra lobbannak, de hosszabban tartják is a tüzet. Ausztráliában nyáron mindig gyakoriak az erdőtüzek, de 2019 végén ezek különösen nagy erővel támadtak fel. Az idei ausztráliai tavasz (amely ott novemberben kezdődik) nemcsak száraz, hanem szokatlanul meleg is volt: a hőmérséklet a legtöbb helyen már a kezdetekkor meghaladta a 40 C-fokot, és az ilyenkor szokásos csapadéknak is mindössze a 20 százalékát mérték.

A klímaváltozás miatt bekövetkező aszály és folyamatos forróság miatt pedig a tűz megfékezése még annál is nehezebbé vált. Eddig több mint 5 millió hektárnyi területen égtek le a bozótok és az erdők, amelyekben rengeteg állatnak is el kellett pusztulnia: az ott élő koalák létszáma például minden emberi erőfeszítés ellenére is csaknem a harmadára csökkent. Szerencsére az eukaliptusz a szívósabb növények közé tartozik, ezért legalább az reményt ad a terület újraéledésére, hogy a megperzselt fákon általában hamar megjelennek a rügyek, és a hamu alatt maradt magok nagy része is ki tud kelni.

Lévai Júlia