Hogyan fejlődnek az észlelési folyamatok? Mire van szükség a helyes vizuális érzékeléshez? Mit jelent az auditív észlelés? Cikksorozatunkban fejlesztőpedagógus szakértőink a gyerekek fejlődésével kapcsolatos kérdésekre válaszolnak. Perger Katalin és Farkas Attiláné Katalin a Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium és Zeneiskola – Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanítói. Közösen dolgozták ki és állították össze a LOGICO Piccolo Betűvadász, Számvadász és Jelvadász kártyacsomagok anyagát.
Hogyan fejlődnek az észlelési folyamatok?
Az észlelési folyamatok fejlődése egymásra épülő szakaszokból áll. Az első szakasz, mely életünk első hónapjaira jellemző, az érzékelés-specifikus szakasz, mely során a taktilis (vagyis a tapintás útján történő tapasztalatszerzés) és a kinesztetikus érzékelési területen (a saját testünkről, a végtagjaink mozgásáról, helyzetéről szerzett információ) szerzünk tapasztalatokat. Így érzékeljük a tárgyak térbeli elrendeződését is. Ezután a látás veszi át a vezető szerepet. Később ezeket az érzékeléseket összekötjük a többi területtel (akusztikus, vizuális érzékelés), azután kialakul ezeknek a területeknek az integrációja, egységbe rendeződése.
A taktilis (tapintásos) észlelés útján a tárgyakat azonosítani tudjuk. Alakját, méretét, súlyát, felszínének minőségét meg tudjuk állapítani. Ezenkívül rendkívül nagy szerepe van a társas kapcsolatok kialakulásában és a fejlődésben is: gondoljunk csak az anya-gyerek kapcsolatban a szoptatásra, az érintésre, az ölelésre (állatkísérletek bizonyították, hogy a tapintás megvonása gátolja a fejlődést és a társas kapcsolatok kialakítását).
A tapintás még a matematikai gondolkodás fejlődése szempontjából is nagyon fontos.
Ez a képesség jól fejleszthető például gyurmázással, pálcikákból vagy fonalakból formák kirakásával, vagy olyan játékkal, amikor egy "varázszsákból" csak tapintás útján kell felismerni a tárgyakat.
Saját testünk helyzetéről a kinesztetikus észlelés informál minket. Tudunk behunyt szemmel mozgásokat végezni, ha valaki a hátunkra rajzol egy formát, felismerjük, esetleg lerajzoljuk vagy mozgással utánozzuk. Tudunk megadott mintát úgy rajzolni, hogy közben nem látjuk a kezünket.
Mire van szükség a helyes vizuális észleléshez?
A részképességek fejlettsége befolyásolja az iskolai sikereket. Ezek közül az egyik legjelentősebb az észlelés, amely legintenzívebben az iskoláskor előtt, 3-6 éves kor között fejlődik. Az észlelés az érzékszerveinkkel felfogott ingerek befogadásán túl, azok feldolgozásakor is folytatódik. Vizuális észleléskor ezért nemcsak a jól működő szemekre van szükség, hanem az agy segítségével történő értelmezésre is.
Vizuálisan észlelhetünk hasonlóságokat, különbségeket, amikor a tárgyakat megkülönböztetjük egymástól. Alakjukat, formájukat elkülöníthetjük, kiemelhetjük a hátterükből. Meg tudjuk állapítani a térbeli pozíciójukat, azaz információkat nyerünk a téri elrendezésükről. Az összetartozókat értelmes egészként fogjuk fel, ez a Gestalt-látás. Formák, méretek, színek állandóságát is felismerjük. A tárgyakat, képeket időrendi sorrendbe tudjuk rendezni.
A tanulási helyzetek többségében az észlelési folyamatok összekapcsolódnak egymással, együttműködnek és hozzájuk kapcsolódik a nyelvi tevékenység is. Első osztályban a betűk tanulásánál például a hallás útján felfogott hang képe (amit a tanító kimond) megjelenik vizuálisan (ez lesz a betű), majd bekapcsolódik a beszédmotoros tevékenység azáltal, hogy kimondja a gyermek a hangot, majd az írásnál grafomotorikusan megjeleníti a megtanult betűt.
Tehát nemcsak a vizuális percepció, hanem az auditív észlelés, sőt a tapintásos (taktilis) és a kinesztetikus észlelés (mely által a saját testünk mozgását észleljük) fejlettsége is rendkívül fontos a kisgyermekek sikeres iskolakezdéséhez.
Mit jelent az auditív észlelés?
Nemcsak a vizuális, hanem az auditív percepció fejlettsége is rendkívül fontos a sikeres iskolai tanulmányokhoz. Auditív észlelésről a hallás útján felfogott ingerek feldolgozáskor, értelmezésekor beszélhetünk például:
- ha ki tudjuk szűrni a környezeti zajokból a számunkra fontosakat, például a beszédhangokat más zajok közül;
- ha képesek vagyunk megkülönböztetni hasonló hangzású szavakat, például gomb és domb;
- ha a részeket egésszé tudjuk építeni, például szótagokból szavakat állítunk össze (a-u-tó = autó), vagy adott hangsort hangokra tudunk bontani (mos = m-o-s);
- ha észleljük a hangok egymásutániságát, valamint azt, hogy a hangoknak csak az adott sorrendben van jelentése (hiába azonosak a hangok, nem jelenti ugyanazt az amma és a mama szó).
A beszéd tanulásakor beszédhangokat, hangsorokat, szavakat, mondatokat fogunk fel és értelmezünk. A beszéd fejlődésének feltételeit a környezet biztosítja: a kisgyermek nem tanulna meg beszélni, ha a környezete nem beszélne. Ezért fontos a mintaértékű, tiszta beszéd, mert a beszéd utánzáson alapul, tehát a gyermek olyan formában veszi át a beszédet, mint amilyen formában azt hallja. A beszéd észleléséhez szükség van a környezet mintájára, ép hallásra, az agyunk, az idegrendszerünk feldolgozó tevékenységére, majd a beszédprodukcióhoz a beszédszerveink működésére. Fontos, hogy sokat meséljünk gyermekeinknek, mely által nemcsak a fantáziájuk, de a szókincsük is és az auditív emlékezetük is fejlődik.