Amikor a kövek bennünk keletkeznek

A kövek kémiai szempontból a természet élettelen anyagai. Nagyobb egységekben kőzeteket alkotnak, amelyek egyúttal bolygónk szilárd részét adják. A kőzetek a világegyetemben mindenütt létrejöhetnek. Legjellemzőbb vonásuk, hogy kemények, eltörhetők, de nem nyújthatók és tűzben nem égnek el. Legkisebb képviselőikkel, a kavicsokkal általában folyók vagy tengerek partján szoktunk találkozni. Időnként azonban az is előfordul, hogy a saját szervezetünkben keletkeznek kövek. De vajon hogy kerülnek oda, és mi az oka a megjelenésüknek?

A fogkövek ügye a legegyszerűbb

Az emberi szervezetben alapvetően az emésztéshez, ritkábban a nyirokrendszerhez kapcsolódó pontokon jönnek létre kisebb-nagyobb kövek, egy-egy üreges szervünkben. Ilyen testrészünk a szájunk, amelyben elsősorban a fogkövekkel kell megküzdenünk. Az evés természetes része, hogy a szánkba sokféle anyag kerül bele, ahol összetalálkozik a szájüregünkben természetesen jelen lévő, az emésztést segítő baktériumokkal. Ezek gyakran vékony fehérjeréteggé állnak össze a fogunk felszínén, és akár a leggondosabb fogmosás ellenére is ún. plakkot, lerakódást képeznek rajta.

Az ember epéjéből a legváltozatosabb kövek kerülhetnek elő, a műtétek során. Van, aki meg is őrzi, hogy emlékeztesse, mekkora veszedelemtől szabadult meg, amikor kivették belőle. (Kép: Natursziget)

A plakk fehéres-sárgás lepedék, amely a kialakulása első egy-két napjában még feloldható a vízzel, és könnyen eltávolítható. (Ezért is ajánlják a fogorvosok a cukormentes rágógumikat illetve a gyakori almaevést azoknak, akik szájában gyakran képződik lepedék, mert ezek szinte leradírozzák, illetve feloldják a fogakról ezt a réteget.) Ha azonban a plakknak makacsabb összetevői is vannak, és például beépülnek az anyagukba a nyálban lévő kalciumsók, akkor már hiába a rágógumi: a fogakon megkeményedett, kavicsokká összeálló lerakódások keletkeznek. Ezek pedig többféle bajt is előidézhetnek, így például súlyos fogíny- vagy fogágygyulladást is. Ezenkívül a fogzománcot is súlyosan károsíthatják.

Szerencsére azonban ezek a kövek azok, amelyek viszont könnyen le lehet szedni a megfelelő műszerekkel, elsősorban a depurátorral. De vízhűtéses ultrahangkészüléket is szoktak használni a fogkövek leszedéséhez. Ennél sokkal nehezebb dolguk van azonban azoknak az orvosoknak, akiknek a testünk egyéb üregeiben keletkezett kövektől kell minket megszabadítaniuk.

Az epekő mögött a bilirubin és a koleszterin áll

A testünk belsejében leggyakrabban az epehólyagban keletkeznek kövek. Ez a kis méretű, üreges szervünk a has jobb felső részén van, a máj közvetlen közelében, és az emésztéshez szükséges epefolyadékot tárolja-adagolja. Normális esetben sem a rajta keresztülhaladó koleszterin, sem a bilirubin nevű vegyület nem okoz gondot az epe működésében. Amikor mégis kő keletkezik benne, amögött a bilirubin útjának megakadása áll.

A bilirubinnal a vérképvizsgálatnál szoktunk találkozni, ott olvashatjuk, hogy milyen a vérünkben a mértéke. Ez a vegyület a vörösvértestek hemoglobin részének egyik bomlásterméke, vagyis normálisan a vörösvértestek elöregedése és pusztulása során jelenik meg. Egy-egy vörösvértest nagyjából 120 napig él, majd az elöregedése során a  lépben bomlik le, az ún. hem eloxidálódásának kíséretében, amikor is bizonyos enzimek közreműködésével és a gyűrűs szerkezet megtartásával a hemből először biliverdin, majd bilirubin lesz. A bilirubin innen a vérbe, majd az albuminhoz kötve a májba kerül.

A májban egy enzim hatására megnő az oldhatósága, így az epével szabadon kiválasztódhat, és elhagyva az epehólyagot, a bélbe kerül. (Részletesen olvashatsz erről ebben a cikkben.) Ha tehát ez a folyamat szabályosan megy végbe, akkor az epehólyagból minden anyag folyamatosan ki tud ürülni, ezt semmi nem akadályozza. Ha azonban valahol hiba csúszik a folyamatba – például a máj kevesebbet termel némelyik enzimből, miközben túl sok koleszterin van jelen, esetleg még az ólom és más nehézfémek is beleszólnak a lebomlás menetébe, akkor a bilirubin lerakódhat, kristályosodási folyamatok indulhatnak meg az epehólyagban, és növekedésnek indulhat az ennek nyomán létrejött egy, de akár több kő is. Ezek közül a kisebbek nem okoznak fájdalmat, de amikor már túl nagy vagy túl sok kő van az epehólyagban, akkor ez már műtétet igényel. Különösen, hogy a kövek az epevezetéken át a hasnyálmirigybe is bejuthatnak, és ott súlyos gyulladást okozhatnak. Előfordul, hogy önmagukban a köveket már nem lehet eltávolítani, és olyankor az egész hólyagot ki kell venni.

Húgyhólyag és vesék

A vesékben akkor alakulnak ki vesekövek, vagyis kemény kristályrögök, ha a húgyutakban ásványi anyagok halmozódnak fel. Ezeknek a legtöbb esetben a kalcium az alapjuk, amelyet természetes módon tartalmaz a vizelet, és amely normális esetben minden probléma nélkül ürül ki a szervezetből. Ám ahogy az epekő keletkezése mögött inkább a különféle anyagok egymásra hatását kell keresnünk, itt inkább az arányok felborulása okozza a kő képződését.

A vesekő a vizelet bizonyos alkotóelemeiből alakul ki. A kövek leggyakrabban kalcium-oxalátból állnak, amely 70-80%-ban van jelen bennük, s mellettük még a húgysav a másik, fő alkotóelem. A kövek egy kisebb része magnézium-foszfátból, ritkán cisztinből áll. De vajon miért állnak össze kövekké azok az anyagok, amelyek egyébként minden további nélkül távoznak a vizelettel?

Az egyik leggyakoribb okként a kevés folyadékbevitelt szokták emlegetni. Ennek negatív hatását különösen fokozza, ha ráadásul még izzadunk is, a vízvesztés következtében ugyanis hétköznapi nyelven szólva besűrűsödik a vizelet, szakszóval megnő a kalciumkoncentrációja, és ennek következtében kalciumkiválás következik be. Emellett azonban még más tényezők is elősegíthetik a vesekőképződést. Ilyen például néhány gyógyszer vagy vitamin szedése is. A gyógyszerek közül az amúgy vízhajtó szerepű furosemid, de bizonyos szteroidok és savlekötők is fokozhatják a kalciumkoncentrációt a vizeletben. Ennél is fontosabb, hogy az egyébként az egészségünket erőteljesen védő C-vitamin is veszélyforrássá válhat, ha valaki nyakló nélkül szedi. Ugyanígy a „DEKA” szóval összefoglalt – tehát a D, E, K, A betűkkel jelölt – lassan kiürülő vitaminokból sem szabad túl sokat szedni, mert ezek is hozzájárulhatnak a kalcium anyagcseréjének megzavarásához. A vörös húsok túlzott fogyasztása pedig a húgysavszint emelésével fokozhatja a vesekövek kialakulásának esélyeit. Mindezek mellett persze egyéb betegségek is hozzájárulhatnak ehhez, de szerencsére csak ritkábban.

A vesében több helyen is képződhetnek kövek, amelyek nem mindig okoznak fájdalmat. Amikor azonban már elzárják a vizelet útját, akkor viszont annál nagyobb görcsöket idéznek elő. (Kép: Ferfigyogyaszat.hu)

Mivel a vesekövek nagyon lassan haladnak a  húgyutakon, különösen erős fájdalmat okozhatnak és gyakran szintén csak műtéttel lehet megszabadulni tőlük. Szerencsére azonban már hanghullámokkal vagy lézerrel és szét lehet roncsolni a köveket, így a műtétek egyre kisebb megpróbáltatást jelentenek. Emellett a tudatos étkezéssel, olykor diétákkal meg lehet előzni a kövesedéseket. (Továbbiakat itt olvashatsz.)

Az idősebb férfiaknál a vesekövek mellett olykor a prosztatakövek okoznak szenvedést, bár lényegesen kevesebbet a többinél. Az itt keletkező kövek többnyire csak mákszemnyiek, és nem is okoznak tüneteket. Néha azonban elfertőződhetnek, és ilyenkor antibiotikummal kezelik az így kialakult gyulladást. Itt a kalcium-foszfát az, amely a pangó mirigyváladék összesűrűsödése miatt kicsapódik a folyadékban, és apró, inkább homokszemcsére emlékeztető köveket hoz létre.

Kövek import alapanyagokból

Bármennyire is hihetetlen, az orrunkban is keletkezhetnek kövek. A különbség annyi, hogy ez az egyetlen olyan üreges szervünk, amely nem önmagától termel ki köveket, hanem kívülről „szerzi be” hozzájuk az alapanyagot. Ez bármi lehet, ami elég kicsi ahhoz, hogy még gyerekkorunkban észrevétlenül bekerülhessen az orrunkba. Így például elraktározódhat ott akár egy mini gomb is, egy picinyke mag, radírtörmelék vagy faforgács, amelyet véletlenül felszívtunk. Ha a gyerekek nem érzik ezeknek a darabkáknak a nyomását, vagy hiába érzik, mert nem tudják, honnan ered, akkor bizony ezek nemcsak beágyazódnak a nyálkahártyába, hanem még magukhoz is vonzzák az apró hajszálerekből a kalciumot, a magnéziumot és a vasat. Amelyek pedig fokozatosan rárakódnak, és egyre nagyobbra növesztik a tárgyat, mígnem végül valódi követ kreálnak belőlük. Ilyenkor ennek is műtét a vége. Ezért is nagyon fontos, hogy a kisgyerekeknek a közelébe se kerüljenek az ilyen, apró tárgyak vagy forgácsok, és kizárjuk az ilyen helyzeteket. Hiszen van elég szép kő, kavics körülöttünk a természetben, fölösleges ezeket még orrkövekkel is szaporítani.

Lévai Júlia