Vannak élőlények, amelyeket a legelszántabb állatvédők sem akarnak megvédeni. Ezek közé tartoznak a szúnyogok is. Igaz, néhány fajuk senkinek sem árt, mert kizárólag a növények nektárját szívogatja és nem támad meg senkit. Más fajaik nőstényei azonban nyaranként kérlelhetetlenül megtámadják az embereket, és fájdalmas nyomot hagyva maguk után, ott csípik, ahol érik. Néhányuk pedig ezzel súlyos betegségeket terjeszt.
Milyen rovar a szúnyog?
A szúnyogfélék a rovarok osztályának kétszárnyúakat tartalmazó rendjébe, ezen belül a szúnyogalkatúak alrendjébe tartozó család. Ennek három alcsaládján belül 41 nem és mintegy 3500 faj ismert. Magyarországon a 2010-es évek végén ötvenféle őshonos és háromféle új, inváziós fajt tartottak számon. Magyar neve egyébként ótörök eredetű. Néhány faját – például a maláriát terjesztő trópusi szúnyogfajokat – moszkitóknak is nevezik, ami a „legyecske” jelentésű spanyol mosquito szó átvétele. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szúnyogok rokonságban állnának a legyekkel. A legyek ugyan szintén a kétszárnyúak rendjébe tartoznak, ám nem alkotnak tudományos értelemben vett rendszertani csoportot, és számos, alapvető tulajdonságuk eltér a szúnyogokétól. (A légynek nevezett fajok többsége a rövidcsápú kétszárnyúak alrendjének tagjai.)
|
| Nemrég találtak rá a világ legnagyobb szúnyogjára, Kínában. Mint kiderült, csak nektáron él, nem szúr meg senkit. Mintha csak bizonyítani akarná, hogy nem a méret a lényeg. (Fotó) |
A szúnyogok közül csak a nőstények csípnek, nekik azonban nem csupán az ember, hanem még sokfajta emlős is a célpontjuk lehet. Természetesen olyan fajok is vannak, amelyek nem kötik össze a kettőt. A dalos szúnyog például csak állatok, főként madarak vérét szereti, az embert nem bántja. Ez utóbbira egyebek közt a gyötrő szúnyog „szakosodott”.
A szúnyogfélék az egész világon előfordulnak. Kedvelik a meleget és a nedves környezetet: legtöbb fajuknak a trópusok adnak otthont, miközben a sivatagi területeken alig fordulnak elő szúnyogok.
Ami a külsejüket illeti, hosszuk átlagosan 8 milliméter. A nőstény fésűs csáppal rendelkezik, a hím csápja tollas formájú. A csápok a szaporodásukban is segítik őket: ezekkel érzékelik a másik zümmögését. Mivel a nőstények nagyobb testűek és lassabban verdesnek a szárnyukkal, az ő dallamuk mélyebb, mint a gyorsabb szárnycsapással repülő hímeké. A zümmögésnek ugyanolyan jelentősége van a párkereséskor, mint más állatoknál a násztáncnak, a dürrögésnek vagy a csicsergő dalolásnak: a szúnyogok szintén a másik zümmögésének dallama alapján választanak párt maguknak. Majd miután megtörtént a megtermékenyítés, a hím hamarosan elpusztul, a nőstény azonban – az emberiség legnagyobb bánatára – vérszerző körútra indul.
Az alábbi videóban végigkísérhetjük a szúnyog fejlődését.
Hogy jut hozzá a szúnyog a vérünkhöz?
A szúnyogok nem a szemükkel, hanem a rendkívül kifinomult szaglásukkal és hőérzékelésükkel találják meg a számukra alkalmas véradókat. Alapvetően a test hője és a lélegzet szén-dioxid tartalma vonzza őket az emberekhez, akik közül azonban szerencsére nem mindenki felel meg nekik. A gardenista.hu cikke szerint a szúnyogok annak alapján is válogatnak, hogy kinek milyen a vércsoportja. Elsősorban a nullás vért kedvelik, de az A-s vércsoporttal is megelégednek. A B-s vércsoportúak már jóval nagyobb biztonságban érezhetik magukat, őket csípik meg a legritkábban. Mindezek mellett az izzadtság illetve az alkohoholszag (pontosabban az abban lévő etanol) is vonzó a számukra.
Miután tehát a nőstényszúnyogok felmérték a körülményeket és megfelelőnek találták az útjukba kerülő embert, rászállnak a testének egy olyan részére, amelyen közel vannak az erek a felszínhez, majd megkezdik a vérszívást. A nőstény ehhez hat szúró-szívó sörtéből, gyakorlatilag apró, üreges tűkből álló szívókát használ. Ezt nyugalmi állapotban egy hosszú, barázdált szájrész – az alsó ajak – veszi körül, burokként, amikor akcióra készül a szúnyog, innen veszi elő és használja támadó fegyvereként.
|
| A szúnyoglárvák a víz felszíne alatt csüngenek, mintha növények lennének. Hamarosan azonban megtudja róluk a világ, hogy repülni is tudnak. (Fotó) |
Az első két tű különösen éles, és arra való, hogy ezzel stabilizálja a fejét a rovar a bőrünkön. A második pár kampós végű tűkből áll, és a szöveteket stabilizálja: kissé eltartja az útból. A feladatot a harmadik pár végzi: ennek egyikén olyan, kémiai receptorok vannak, amelyek segítenek megtalálni a vért és egyúttal fel is szívják. A másik eközben véralvadásgátló folyadékot fecskendez a bőrünkbe, amellyel megkönnyíti a vér felszippantását.
És éppen ezzel az anyaggal okoz szenvedést az ember számára, hiszen az immunrendszer ebben azonnal felismeri az idegen fehérjét, amelytől hisztamin termelésével igyekszik megszabadítani a testet. Ekkor az érhálózatban folyadék áramlik a csípés helyére, amitől ott egy pillanat alatt duzzanat keletkezik. Ez nyomja és ingerli az idegvégződéseket, amit mi viszketésként érzékelünk. Szerencsére ma már jó néhány olyan kenőcs létezik, amely csökkenteni tudja a hisztamin szintjét és ezzel a viszketést is.
Sajnos néhány szúnyog a szúrásával betegségeket is terjeszthet, mint például maláriát vagy sárgalázat. Ezért ha valaki olyan területekre utazik, ahol fennáll ennek a veszélye, olyankor első körben meg kell kérdeznie a körzeti orvosát, hogy szükséges-e védőoltást kapnia.
A szúnyog egyébként a fejében lévő, mini szivattyúkkal szállítja át a vért a beleibe, ahol eltárolja, és onnan táplálja vele a petéit. Az érett petéket a nőstény a víz felületére rakja le, ahol a petékből néhány nap alatt lárva lesz. A lárvák közvetlenül a víz színe alatt helyezkednek el. Apró légzőcsövön át lélegeznek, és planktonokkal táplálkoznak. Többszöri vedlés után bebábozódnak, a bábjukból pedig 4–7 nap után bújik ki a kifejlett rovar.
Bár a szúnyogok évezredek óta jelen vannak az emberek életében, érdekes nem váltak valami más szimbólumaivá, és szólás-mondásokat sem ihlettek. Ennyiben mindenképp lemaradtak a legyek mögött, amelyek példuál az ókori Egyiptomban a bátorság és kitartás jelképei voltak (olyannyira, hogy még a katonai kitüntetéseken is szerepeltek), és amelyekről számos könyv vagy film is készült. Azt azonban el kell ismerni, hogy az embert is megtámadó élőlények közül a szúnyogok teszik a legkisebb kárt bennünk.
Lévai Júlia