A kullancs és az általa terjesztett betegségek

Az átmeneti időszakokban egy apró élősködő, a kullancs veszélyeztetheti az emberek és mellettük jó néhány emlősállat egészségét. Kullancsokkal általában erdőkben vagy vízparti területeken találkozhatunk, de a városok parkjaiban is elszaporodhatnak. Ez pedig azért jelent gondot, mert a kullancsok más élőlények vérével táplálkoznak, és ennek során sokféle baktériumot, egysejtűt vagy vírust adhatnak tovább, fecskendezhetnek be az áldozataikba.

Miféle élőlény a kullancs?

A kullancsok (Ixodidae, ejtsd: ixodidé) ún. ektoparazita – vagyis kívül élősködő – állatok. Nem bogarak és nem is rovarok: az atkafélék közé tartozó ízeltlábúak, amelyek kifejlett korukban elsősorban az emlősök vérét szívják. Lárvaként azonban olykor madarakon és hüllőkön is megtapadnak. Egy-egy kullancs az élete során két vagy három gazdaegyedből is beszerezheti a táplálékát, és ennek alapján két- vagy háromgazdás fajokra lehet felosztani őket. A trópusokon egygazdás fajaik is vannak.

Ilyen a közönséges kullancs, miközben egy fűszálon várakozik. Ha a lábunkat nem hagyjuk szabadon és esetleg kullancsriasztó folyadékkal (például teafaolajjal) is bekentük a bőrünket, nagyobb az esélye, hogy nem a mi vérünkből fog uzsonnázni. (Fotó: Wikipédia)

Az, hogy egy-egy kullancsfaj hány gazdán élősködik, azért fontos, mert ennek alapján lehet feltérképezni a velük kapcsolatba került kórokozók terjedését, vagyis a járványokat. Mivel a kullancsok egyszerű testfelépítésű lények, a vérszívásuk során beléjük került kórokozók őket nem károsítják, csupán továbbélnek a belsejükben. Ha viszont egy kullancs több napig is élősködhet egy következő áldozatán, akkor befecskendezheti annak vérébe a baktériumokat vagy vírusokat, amelyek viszont az emlősöket már megbetegítik. 

A kullancs petékkel szaporodik, amelyekből lárva kel ki. Ennek csak hat lába van, és nem szaporodik. Több lárvastádium után nyolclábú nimfa fejlődik belőle, amely szintén nem szaporodik. Erre majd csak az ebből kialakuló, ugyancsak nyolclábú imágó lesz képes, amely ivarosan szaporodik. A párzás után a nőstény általában sok petét rak.

A kullancsokat tizennégy nemre oszthatjuk, s ezek között három kivételével mindegyiknek több faja is lehet. Van, amelyiknél 166, és van, amelyiknél csak 2-3 fajt találunk.  Magyarországon a kullancsok közül az Ixodes nembe tartozó Ixodes ricinus, más néven a közönséges kullancs faja a leggyakoribb. Ez az a faj, amely a vérszívás során Lyme-kórt, vírusos agyhártyagyulladást és más fertőzéseket is terjeszthet. A nevében szereplő „ricinus” szó azonban a legkevésbé sem a jól ismert hashajtóra utal. A szónak a latinban eredetileg is „kullancs, élősködő” volt a jelentése, ám mivel a ricinus növény magja nagyon hasonlít a kullancsra, később a növény megjelölésére is ezt használták.

A nálunk élő, közönséges kullancsok jellemzői

A közönséges kullancs a pókszabásúak osztályába, azon belül a kullancsalakúak rendjébe és a kullancsok családjába tartozó faj. Európa minden területén megél, az északi Izlandon épp úgy, mint a déli országokban. Európán kívül Észak-Afrikában és a Közel-Keleten is szaporodik. Elterjedésének északi határát az időjárás határozza meg, ám mivel az utóbbi években egyre enyhébbek voltak a telek, a közönséges kullancs egyre nagyobb területeket foglalt el például Skandináviából. Az erdőket és a nedves élőhelyeket kedveli, ami viszont azt jelenti, hogy a Földközi-tenger térségében, főként száraz nyarakon ritkán találkozhatunk vele.

Amikor már ezt látjuk a bőrünkön, baj van: ideje intézkedni. Hogy miként, azt itt is elolvashatod. (Fotó: Wiki.startlap.hu)

Sajátossága, hogy nincsen szeme. Tapogatólábai hosszabbak a többiénél, s a végbélnyílása fölött kis kinövés látható. A háti részét hímeknél teljes egészében, nőstényeknél és a fiatal példányoknál csupán egy részénél kemény pajzs védi. Mérete attól függ, hogy evett-e már, vagy még éhes. Egy éhes nőstény például 3-3,6 milliméteres, de miután jóllakott, akár 11 milliméteresre is megnőhet.

Kifejlődése általában 2-3 évig tart, de ha ehhez nincsenek meg a megfelelő körülményei, akár 6 évig is eltarthat. Ennek a fajnak az átalakulásai során három különböző típusú gazdaállatot is meg kell találnia. Kikelése után a lárva 3-5 napig sünön vagy cickányon élősködik, de ha ilyenek nincsenek a közelében, a rágcsálók, nyulak, madarak, hüllők vagy denevérek vére is megfelel a számára. Ezután a lárva vedlésbe kezd a földön, majd miután átvedlett nimfává, felkúszik egy fűszálra vagy egy ágra, hogy onnan ráugorhasson egy következő gazdára. Ha sokat kell várnia vagy túl száraz az idő, visszamászik a talajra, amelynek nedvessége életben tartja. Amikor már a nimfa érett kullanccsá vedlett, olyankor hosszabb ideig, 6-13 napig is élősködhet a legkülönfélébb emlősökön, köztük az emberen is. Ha sokat evett és közben a párzás is bekövetkezett, egy-egy jól táplált nőstény akár több ezer petét is lerakhat, ő maga viszont ezután elpusztul.

Miket terjeszt a közönséges kullancs?

A közönséges kullancs a leggyakrabban a Lyme-kórt és a kullancs encephalitis nevű betegséget terjeszti. Ezek egyaránt az agyat és az idegrendszert támadják meg, így bénulással is járhatnak. Emellett még nagyon sokféle kórokozót terjeszthet, hiszen válogatás nélkül ugrik rá a legkülönfélébb állatokra, amelyek vérében minden lehetséges baktérium vagy vírus benne lehet. Ezek közül a leggyakrabban a Staphylococcus aureus, a Francisella tularensis és a Babesia divergens nevű kórokozókat szokták továbbadni a közönséges kullancsok.

A Staphylococcus aureus, ötvenezerszeres nagyításban, transzmissziós elektronmikroszkópos felvételen. Ez az icipici kórokozó ugyan sokféle betegséget idézhet elő, de ezek szerencsére már viszonylag könnyen gyógyíthatók. (Fotó: Eric Erbe, Christopher Pooley)

Ezek közül a Francisella tularensis nevű baktérium a tularémia, más néven a nyúlpestis kórokozója, amely a rágcsálók és a mezei nyulak körében okoz súlyos járványokat, de a fertőzés az emberre is átterjedhet. A betegséget először az i. e. 2-dik évezredben, Anatólia környékén észlelték, s az egyiptomi forrásokban hettita pestis néven olvashatunk róla. Később azután Európa több országában is feljegyezték a megjelenését. Az emberre nézve fokozta a veszélyét, hogy ez a baktérium a nyulak által megfertőzött cukorrépa feldolgozása során is bekerülhet a levegőbe, és az ott dolgozókat is megbetegítheti. Ma azonban ezt a higiénés körülmények szigorú szabályozása megakadályozza.

Nem könnyű azonban elkerülni a Babesia divergens okozta fertőzéseket, amelyek elsősorban a kutyáknál okoznak súlyos betegséget: kutyababéziózist, más néven piroplazmózist vagy kutyamaláriát. Ez akár életveszélyessé is válhat, hiszen a kórokozó a kutya vérének vörös vértestjeit támadja meg és kezdi pusztítani. Nehezíti a felismerését, hogy a kullancs rögzülése után nem jelennek meg rögtön a fertőzés tünetei, és akár két-három hét is eltelhet addig, míg láthatóvá válik a baj.

Ezután viszont nagyon magas lázzal jelentkezik a betegség, amely állandó, kínzó szomjúságot, étvágytalanságot és gyengeséget okoz. A későbbiekben súlyos vérszegénység következik be, amelyet a sárgaság és a kutya vizeletének elszíneződése is jelez (ez utóbbi barna, vörös vagy zöldes is lehet). Az állat bőre és a nyálkahártyája is károsodik: bevérzések, gyulladások keletkeznek rajta. Mindezek mellett mozgászavarok és bénulások, sőt, epilepsziás rohamok is bekövetkezhetnek. A kutyákat tehát a gazdáiknak rendszeresen kell kullancsirtókkal kezelniük, illetve gondoskodniuk kell a megfelelő védőoltásról. 

A babéziózis a macskákat is utolérheti, de Magyarországon eddig még nem fordult elő ilyen eset. Rájuk nézve inkább a Lyme borreliosis, ismertebb nevén a Lyme kór jelenthet veszélyt.

Egy másik, nálunk is gyakori kullancsfaj, az Ixodes lividus a partifecskéket veszélyezteti. Kifejezetten a fiókák vérszívására specializálódott és az életciklusát is a fecskék életmódjához igazította. A Felső-Tisza-vidéken éppen ezért folyamatosan tanulmányozzák a fecskék és a kullancsok sajátos kapcsolatát. Kutatásaik eredményeit várhatóan világszerte hasznosítani tudják majd a kullancsok elleni védekezésben.

Lévai Júlia