Mi minden jelenthet még krumplit?
A krumplira-burgonyára a következőket is mondják: földialma, földitök, svábtök, pityóka, gruja, krumpedli, krompé, krompér, korompér-kolompér, illetve kolompér-kolompír vagy korompély. (Tudományos latin neve egyébként Solanum tuberosum.) A krumplinak ezen elnevezései mind a „földi körte” jelentésű, német Grundbirne szó magyarosított változatai.
A „kolompér” szóval kapcsolatban érdemes megjegyeznünk, hogy semmi köze a hasonló hangzású „kolompár” szóhoz. Utóbbi ugyanis egy foglalkozásnév, amely a német Klempner szóból ered, és azokat nevezik így, akik vas- vagy rézlemezből különféle edényeket és eszközöket (például üstöt, bográcsot) készítenek, illetve javítanak. És mivel ezt a szakmát egy időben a cigányság körében űzték a legtöbben, a szót ma is gyakran kapcsolják össze a romákkal. Sőt, az ő köreikben családnévvé is vált a Kolompár, ahogyan a Szabó, a Varga, a Kovács, a Takács, a Molnár, a Pap és még számtalan foglalkozás.
| V. Sixtus pápa nem véletlenül volt nyitott az új és addig ismeretlen növényre. Ő építtette fel a Szent Péter bazilika kupoláját, továbbá a kápolnát, amelynek mennyezetét Michelangelo freskói gazdagítják. És amelyet a pápa után neveztek el Sixtus kápolnának. (Kép forrása) |
A hivatalos, szaknyelvi elnevezés, tehát a „burgonya” eredete azonban ennél jóval bizonytalanabb. Csak feltételezni tudjuk, hogy ez a szó Burgundia nevének francia, illetve olasz hangalakjával, tehát a Bourgogne, illetve a Borgogna alakkal függ össze. Elképzelhető, hogy ez azért alakult így, mert a kezdeti időkben jellemzően Burgundiából hozták be Magyarországra a legtöbb krumplit. (Burgundia – franciául Bourgogne, burgundiul Borgoègne – Franciaország történelmi régióinak egyike. Korábban a Német-római Birodalom része volt. Fővárosa Dijon.)
Mindenesetre azt jól látni, hogy a krumpli minden más növényünknél erőteljesebben megmozgatta az emberek nyelvi fantáziáját, és kiemelkedő módon gazdagította a magyar nyelv szókincsét. Ami arra is utalhat, hogy ez a növény általában is több izgalmat okozott, mint a többi. De ha ez így van, vajon mivel vívott ki magának az átlagosnál jóval több figyelmet ez a növény?
Amíg nem ismerték meg, félelmet keltett
A krumplit – amelyet ma már világszerte, mint nélkülözhetetlen alapélelmiszert termesztenek– az ősidőkben csak Peru és Chile hegyvidékén ismerték. Mint azt a kutatások kiderítették, Chilében már körülbelül 7000 évvel ezelőtt is fogyasztották, de Peruban is régóta termesztették. Európa azonban, mint annyi minden mást, ezt is csak a nagy felfedező utak megindulásakor – tehát a 16-17-dik században – ismerhette meg. Konkrétan Francisco Pizarro (1471 v. 1476 –1541.) spanyol konkvisztádor révén. (Ő volt az, aki az Inka Birodalmat is meghódította, majd ott merőben öncélú indíttatásból annak ellenére kivégeztette annak uralkodóját, Atahualpát, hogy az egy szobányi aranyat ajánlott fel neki a szabadulásáért. Életéről részletesen itt is olvashatsz.
Magyarországra 1650 körül, bajor-osztrák közvetítéssel érkezhetett meg a burgonya. Elterjedéséről csak attól kezdve beszélhetünk, amikor az 1780 és 1790 közt uralkodó II. József adókedvezménnyel támogatta a termesztőit. Addig azonban alig néhány helyen foglalkoztak vele, és inkább idegenkedtek a növénytől. Ami pedig korántsem volt egyedi helyzet, ugyanis az egész térségben egyöntetű idegenkedés, bizalmatlanság fogadta az új terményt. Olyannyira, hogy általában dísznövényként, esetleg állattakarmányként kezelték.
| Mivel Európába viszonylag későn érkezett meg a burgonya, és akkor is ellenszenv fogadta, semmiféle kultusz nem alakult ki körülötte. A pogányság korában azonban, az Inka Birodalomban kiemelt jelentőségre tett szert. Itt a termékenység szimbólumának tekintették. Külön istene is volt, akit Axomamának hívtak. A képen egy őt ábrázoló díszítést és egy kerámia edényt látunk. (Kép forrása) |
A bizalmatlanságnak ráadásul volt is alapja. A burgonyának ugyanis a szára és a levele is mérgező. Így aki salátát készített ezekből, az bizony akár súlyosan is megbetegedhetett. Azonban a földből frissen kihúzott gumó, amely a növény gyökerét is jelenti, tisztítatlanul nem túl vonzó látvány. Érthető, hogy amíg nem tudatosították, hogy a növénynek ez a legértékesebb, egyszersmind az egyetlen ehető része, addig inkább idegenkedtek a felhasználásától.
Ennek következtében számos babona is megszületett a krumpliról. Így például azt terjesztették róla, hogy leprát okoz, illetve azt, hogy ha egy állapotos asszony éjszaka burgonyát eszik, akkor a születendő gyermekének vízfeje lesz. Mindezek csak akkor tűntek el, amikor már a természettudomány is fejlődött annyit, hogy bele tudott szólni a burgonyáról kialakított vélekedésekbe, illetve amikor a tapasztalat legyőzte a babonaságokat.
Mindemellett még az sem volt lényegtelen, hogy az országba a németek-svábok közvetítésével érkezett meg a burgonya, ezért is használták rá a „svábtök” elnevezést. A burgonya gyűlölete pedig a Habsburgokkal szembeni, nemzeti ellenállás szerves részét is jelentette, vagyis politikai felhangot is kapott. Egy feljegyzés szerint ezt olykor még hivatalos intézkedésekkel is járt: egy alkalommal Budán például azért tartóztattak le protestáns prédikátorokat, mert a tarisznyájukban burgonyát találtak.
Mi törte meg végül az idegenkedést?
Természetesen akadtak olyanok, akik nyitottabban álltak a burgonyához. Ilyen volt V. Sixtus pápa is (1585-1590), akinek a hite azt diktálta, hogy a burgonyát is Isten adományának fogadja el. Ezért bátran megkóstolta, és mivel ízlett neki, rendszeresen fogyasztotta. Mi több, tett is az elterjedéséért. Küldetett belőle a korszak egyik legnevesebb botanikusának, Charles de L’Écluse-nek (ejtsd: léklüz), aki azután 1588-ban el is készítette a krumpli első növénytani rajzát, és ezzel maga is sokat segített a növény reális megítélésében.
Ezzel együtt azonban az 1700-as évekig kellett várni arra, hogy a krumplit szélesebb körben is fogyasszák. Ehhez akkor Nagy Frigyes király (1740-1786) is hozzájárult, aki többször is elrendelte a krumpli fogyasztását, mert belátta, hogy például a háborúk okozta éhínségek idején igen jó szolgálatot tehet.
A népszerűvé válás útján azonban ismét egy botanikus és vegyész adta meg a döntő lökést. Antoine Augustin Parmentier (pármöntyié; 1756-1763). aki a hétéves háború idején porosz fogságba esett, ott szinte csak burgonyát kapott enni. Ami annyira ízlett neki, hogy szabadulása után tudományos művet is írt róla. Eközben minden módon igyekezett népszerűsíteni a növényt. Mivel már saját ültetvénye is volt Párizs egy külvárosi részén, az ott termett krumplivirágból készült csokrokat árusított, burgonyából készült ételekre alapozott vacsora-partikat szervezett, és még Mária Antónia királynét is meggyőzte arról, hogy krumplivirág-szirmokat tűzzön a hajába. (Ugyanebben az időszakban a királyné bátyja, II. József Magyarországon éppen adókedvezményekkel igyekezett elterjeszteni a burgonyát.)
Amikor 1785-ben Franciaországban is kitört az éhínség, Parmentier egészen XVI. Lajos királyig ment (1774-1791), hogy tegyen az étel népszerűsítéséért.
Ekkor a király, mintegy betársulva a botanikus reklámügyi vállalkozásába, elrendelte, hogy a fegyveres katonái éjjel-nappal úgy őrizzék Parmentier burgonyaföldjét, mintha ott valami különlegesen értékes holmit kéne megóvniuk a rablóktól. Amivel el is érték a céljukat: a városban egyre nagyobb körben terjedt el annak híre, hogy azon a helyen valami nagy kincs lehet. És amikor Parmentier már elég szilárdnak gondolta ezt a meggyőződést, elküldte az őröket az ültetvény mellől. Amikor pedig a közelben lakók azonnal odarohantak, és miután megértették, hogy a burgonya az, ami itt a legnagyobb kincs, mivel amúgy is éhesek voltak, megrohamozták az ültetvényt, és annyi krumplit vittek el onnan, amennyit csak tudtak.
Így vált a krumpli egy igazán egyedülálló reklámfogás főszereplőjévé, amely nemcsak az emberek éhségére, hanem egyúttal a tolvajlási készségére is alapozott. És amely sikeresen megtörte a jeget az emberek és a krumpli között, mely után a burgonya végre bekerülhetett a nélkülözhetetlen alapélelmiszerek közé. (Forrás)
Lévai Júlia
Babilon Kiadó webáruház – Mi MiCSODA, LOGICO, Mágikus állatok iskolája, babakönyvek, ismeretterjesztők és regények gyerekeknek. Kiadói kedvezmények.