A Bermuda-rejtély megfejtése

A Bermuda-háromszög, vagy más néven az Ördög-háromszöge az Atlanti-óceán egy rejtélyekkel övezett területe. Az ott állítólag megtörtént események évtizedeken át foglalkoztatták az embereket. Az újságok hol hajók, hol repülőgépek eltűnéséről adtak hírt, de hogy pontosan miért kerültek ott veszélybe ezek a járművek, arra senki nem tudott választ adni. Most viszont, hosszú kutatási munkálatok végén arra jutottak a szakemberek, hogy ha ott valóban elsüllyedtek hajók, akkor az a mélyből feltörő metángáz miatt történhetett.

Mikor vált gyanússá?
A Bermuda-háromszög a világ egyik legforgalmasabb vízfelülete. Kereskedelmi és turistaútvonalak egyaránt keresztezik itt egymást, a közelben egy katonai támaszpont is működik, és Bermuda város repülőtere hatalmas forgalmat bonyolít le.

A Bermuda-háromszög elnevezés néhány szenzációhajhász újságírónak köszönhető.

Kétségtelen, hogy a Bermuda-háromszög vizein könnyű eltévedni a sok egyforma korallszirt között, de ez nem helyi specialitás, hiszen korallok más tengereken is vannak. Ugyanakkor ezek jelenlétéhez és az itt mérhető forgalomhoz képest elenyészően kicsi a balesetek száma. Amióta azonban elkezdtek legendákat hozzákötni a területhez, elterjedt, hogy ez a Föld egyik legrejtélyesebb területe, ahol szükségszerűen kerülnek veszélybe a hajók.

A legendagyártás akkor kezdődött, amikor a második világháborúban valóban harci repülőgépek és hajók tűntek el a térségben, és ezek okát sokáig nem tudták megfejteni. Később pedig már hiába derült ki, hogy a korallzátonyok miatt szenvedtek balesetet, a hisztéria szellemét már nem lehetett visszazárni a palackba. Ezután szinte külön iparággá vált a legendagyártás, és cikkek ezrei születtek arról, hogy a tengernek ezen a pontján paranormális erők, különleges hang- és fényhatások működnek, és valami még egy kristálypiramist is fölépített (vagy elsüllyesztett) ott, amely szintén befolyásolja a víz viselkedését.

Maga a Bermuda-háromszög elnevezés is egy szenzációhajhász cikk után született meg 1964-ben. Önjelölt történészek kezdtek itt lezajlott katasztrofális események után kutatni a múltban, és természetesen találtak is olyanokat, amelyek látszatra igazolták a térség delejes természetét.

Sokan ilyen kristálypiramist képzeltek a tenger fenekére, amely úgy keveri meg a vizet, hogy attól elsüllyedjenek a hajók.

Ilyen volt Kolumbusz hajónaplója is 1492-ből, amelyben a Sargasso-tenger környékén hajózva feltűnően mozdulatlan vízről, szélcsendről és hínártengerről ír. Egy alkalommal ismeretlen repülő tárgyakat is említ. Hasonlóak voltak a sokat idézett tengerészlegendák, amelyek szerint az iránytűk a térségben összevissza kilengtek, esténként pedig gyakoriak voltak a megfejthetetlen fényjelenségek.

Ugyanígy sokat emlegették a Rosalie nevű, francia kereskedelmi hajót. Ennek történetéről egy újságcikk számolt be, amely szerint a hajó 1840. augusztusában drámai állapotban került elő Nassau közelében, miután a Bermuda-háromszög vizein járt. Épségben, de üresen, személyzet nélkül találtak rá, a fedélzetén csak egy kanári üldögélt a kalitkájában. Viszont sem léket nem láttak rajta, sem annak nem volt nyoma, hogy a szállítmányát bárki is megdézsmálta volna. A cikket követően azonnal jelentkezett a hajókat biztosító Lloyd társaság, és közölte, hogy nem tud Rosalie nevű hajóról. Ugyanezt közölték a további, hajózással kapcsolatos intézmények is. A Lloyd feltételezése szerint a felelőtlen újságíró hallhatott valamit arról, hogy egy Rossini nevű, Hamburgból Havannába tartó hajó megfeneklett a Bahama-csatornában, és kissé elhangolva a hajó nevét, misztikus történetet kreált az eseményből. Holott a Rossini körül nem volt semmiféle misztikum: csupán annyi történt, hogy miután az utasait még aznap megmentették, így augusztus 17-én már valóban elhagyatottan láthatták egy másik hajóról, amíg azután el nem vontatták onnan.

A huszadik század végére gyakran már mindenfajta rejtélyes ügyre a „Bermuda-ügy” kifejezést használták. Nem csoda, hogy a tengerekkel és földrajzi jelenségekkel foglalkozó tudósok megelégelték a helyzetet, és igyekeztek tisztázni, hogy a térség területén mekkora a valódi veszély, és mi az, ami csak az emberi fantázia működésének következménye.

Mint kiderült, a hajók elsüllyedése mögött a metán nevű gáz kitörése állhat. Ennek molekulája azonban a legkevésbé sem piramis alakú. Képlete CH4, szerkezete pedig úgy épül fel, hogy a központi szénatom körül a hidrogén atomok tetraéderesen helyezkednek el.

Mi van mögötte?
Mivel a térségben valóban voltak olyan hajóbalesetek, amelyeket utólag nem tudtak pontosan feltárni, a kutatás semmiképp sem volt indokolatlan. Kizárásos alapon már korábban is felmerült, hogy a szokatlan eseményeket esetleg gázbuborékok okozzák, ám ezt nem tudták bizonyítani.

A közelmúltban azonban a Monash Egyetemen működő Joseph Monaghan kutatócsoportjának sikerült alátámasztani a feltételezést. Monaghan professzor és matematikus tanítványa, David May az American Journal of Physics szakfolyóiratban tették közzé az eredményeiket. Ezek lényege, hogy a tengerfenéken lerakódott szilárd üledékek a mocsarakból és bányákból jól ismert színtelen, szagtalan gázt, a metánt tartalmazzák.

A jégtömbszerű szilárd üledék nagy nyomáson szilárdul meg, ám valamilyen hatásra egyes darabjai leszakadhatnak, és ilyenkor nagy méretű gázbuborékok törnek a felszínre, amelyek valóban veszélyt okozhatnak az épp ott tartózkodó hajókra nézve.
May és Monaghan számítógépes modellt dolgoztak ki a buborékok és a hajók mozgásának elemzésére. A modellben figyelembe vették a víz nyomását, a felszálló buborékok kiterjedését és sebességét, és a hajók helyzetét is.

Fontos adalék, hogy a felszálló metán nem gömb, hanem nagyítólencse alakú – tehát alul lapos, felül domború – buborékokban jelenik meg a víz felszínén. Ez a forma ugyanis az, amely miatt kívülről nem látható ok nélkül süllyedhetnek el a hajók. Ha ugyanis az alul lapos és felül domború – tehát nem arrábbgördülő –  buborék közepe pontosan a hajó alatt éri el a felszínt, és a hajó a buborék közepe és széle között helyezkedik el, akkor a kiemelkedő buborék fölül le fog csorogni az ott lévő víztömeg (hiszen a lapos talpa miatt a buborék a stabilabb), majd a mélybe zuhan. Ez a nagyon nagy erővel lefelé irányuló mozgás pedig óhatatlanul magával rántja a hajót.

Az ausztrál kutatók modelljét igazolta, hogy találtak is egy elsüllyedt hajót a Witches Hole (Boszorkánybarlang) elnevezésű, metánüledékekben gazdag területen. Noha éppen zajló metánkitörést még nem tudtak megfigyelni, de egy dolgot már biztosan elértek: a Bermuda-háromszögről most már biztosan tudható, hogy nem az a titokzatos, félelmetes terület, amelynek egykor képzelték.

 

Lévai Júlia