A Magyar Természettudományi Múzeum valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szervezésében minden évben kiválasztják, hogy melyek legyenek az év kiemelt élőlényei. Összesen tizenegy kategóriát állítottak fel, így minden évnek megvan a maga madara, hala, rovara, vadvirága, fája, gombája, hüllője-kétéltűje, emlőse, ásványa és ősmaradványa. A kategóriák közül kettőben, az emlősökében és a hüllőkében-kétéltűekében nincs szélesebb körű szavazás, ezeknél a terület szakemberei döntenek. A 2020-as évben a szakértők a vidrát jelölték ki az év emlősének.
Szereti a vizet, de kerüli a csoportosulást
A vidra – teljes nevén európai vidra, rendszertani nevén Lutra lutra – részben a vízben élő, ragadozó emlős, amelynek több alfaja is van. Az úszásban testének áramvonalas formája és az ujjai közt lévő úszóhártyái segítik. Hogy ne jusson be a testébe a víz, képes bezárni a fül- és orrnyílásait. Nappal ritkán látni, inkább éjszaka vadászik. A súlya 3–14 kilogramm, testhossza 46–82 centiméter.
|
| Az egynapos vidrát a mamája a hasára teszi, és így tartja biztonságban. (A fotót egy kaliforniai fényképésztől vették át, itt.) |
Élőhelye Nyugat-Európától Északkelet-Szibériáig és Koreáig, Kis-Ázsiáig, a Himalája régiójáig terjed, de Dél-Indiában, Kínában, Japánban, Indokínában, Szumátrán, Jáván és Északnyugat-Afrikában is találunk vidrákat. Általában az édesvizek környékén élnek, de Nyugat-Európában és Skandináviában a tengeröblökben, Dél- Délkelet-Ázsiában pedig a mangrove-mocsarakban is megtelepednek. Egyes vidrákkal sós-félsós mocsarakban is találkozhatunk.
Általában a víz fölé hajló fák tövében készít magának kotorékot, és abban egy vackot. Lakásának bejárata a víz alatt is lehet. Ahol nincs módja kotorékot ásni, ott a nádasban vagy egy elhagyott borzvárban is jól ellakik. Elsősorban halakat eszik, de ez kiegészülhet kagylókkal, rovarokkal, rovarlárvákkal, kétéltűekkel vagy rákokkal, sőt kisebb emlősökkel is, mint a pézsmapocok, a mezei nyúl kölykei és egyéb rágcsálók.
Általában magányosan él, kivéve, amikor megszületnek az utódok. A hímek ilyenkor is távol tartják magukat a társaságtól, a nőstény azonban nemcsak a szoptatás idejéig, hanem egészen a felnőtté válásukig a csemetéivel marad.
A nőstény 62 napig vemhes. Leggyakrabban két kölyke születik, de ez a szám hatra is fölmehet. A kölykök három hónapig szopnak, és egy évig, de olykor még tovább is együtt maradnak az anyjukkal és egymással. Két-három éves korukban válnak ivaréretté.
|
| Kis fantáziával bárki többféle mondatot is beleadhat ennek a magányosan álldogáló vidrának a szájába. (Kép forrása: magyarmezogazdasag.hu) |
A vidra nem alszik téli álmot: az évszak hidegebb felében is ugyanúgy vadászik, mint máskor. Mi több, gyakran teli hassal, pusztán a játékosság kedvéért is vadászik, miközben emberi szemmel nézve lusta állat: az ideje döntő részét heverészve vagy alvással tölti. A vízben az védi meg a kihűléstől, hogy bundája zsíros, vízlepergető és különösen tömött. Bundájának sűrűségére jellemző, hogy abban egy négyzetcentiméterre 50 ezer szőrszál jut. És bár csak egy-két percig szokott alámerülni, mivel gyorsan hajtja magát, akár tíz méteres mélységbe is lejut. Természetes ellensége a róka és a nagyobb ragadozó madarak, amelyek elsősorban a kölykökre vadásznak.
Mi veszélyezteti a vidrákat?
Az európai vidra fokozottan védett faj, hiszen több mint egy évszázada a kihalás veszélye fenyegeti. Már az 1900-as évek elején regisztrálták, hogy az egykor 150-300 000 egyedből álló tengeri vidra állomány jelentősen megcsappant. Emellett több nyugat-európai országban és jellemző élőhelyén ki is pusztult. Ennek akkor az volt az oka, hogy a 19-dik század közepétől az egyik legdivatosabb prém a vidraprém volt, és emiatt a prémvadászok szinte teljesen kiirtották ezeket az állatokat.
A huszadik század elején azonban, még az utolsó pillanatban mindenütt betiltották a vidraprém vadászatát, és ezzel egy időben különféle védelmi- és szaporítási programok is indultak, amelyek révén végül sikerült megmenteni a fajt. Ugyanakkor néhány területen már nem tudták visszatelepíteni a vidrákat, de ahol ez mégis sikerült, ott sem lehetett megakadályozni, hogy később ismét meginduljon a létszámuk csökkenése. Ebben vélhetően az is szerepet játszott, hogy a körülöttük élő táplálékállatok mennyisége is csökkent, továbbá hogy az építkezések illetve a közúti forgalom növekedése gyakran tönkretette az élőhelyeit. Emellett a műanyagból készült halászhálók és a vizekbe bekerült szennyezőanyagok is megtizedelték a vidrákat.
|
| A neves magyar író, Fekete István (1900-1970) regényt is írt egy vidra és az őt kiszemelő vadász izgalmas történetéről. |
Szerencsére Magyarországon Európa más országaihoz viszonyítva kiemelkedően sok a vidra, különösen a dél-dunántúli halastavaknál. Ugyanakkor például a Kiskunság és a Nyírség vízállományának, halastavainak csökkenése vagy a vízpartok lebetonozása az itt élők állományának ritkulásához is hozzájárul. Ezért is nyilvánították fokozottan védett fajnak. A hazai állatkertekben a vidrafajok közül az európai vidra közeli rokonával, az ázsiai törpevidrával találkozhatunk, például a Szegedi Vadasparkban, a Jászberényi Állat- és Növénykertben és a Gyöngyösi Állatkertben. Állatkerti körülmények között a Lábod-Petesmalmi Vidraparkban élnek nagy számban vidrák. (Erről itt olvashatsz.)
Miért tartják sokan a legcukibb emlősnek a vidrát?
A vidrákról számtalan olyan fotó kering, amely ugyanolyan érzést vált ki belőlünk, mintha egy ember-anyukát és kisgyermekét látnánk, amint meghatóan összekucorodnak vagy aranyosan játszanak. A vidrák tényleg nagyon játékosak és ügyesek, ráadásul eszközként képesek használni a körülöttük lévő tárgyakat: a kagylókat például a tengerfenékről felhozott kövekkel törik fel. Emellett, mint minden emlősnél, náluk is meghatározó és fontos a testközelség, a simogatás vagy az összekapaszkodás. És, mivel az ember szereti mindenben önmagát is látni, természetes, hogy gyakran antropomorfizálja, magyarul emberiesíti a vidrákat. De ezzel a vidrák is jól járnak, mert így mi is jobban vigyázunk rájuk.
Lévai Júlia